Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

csülték a 2,3 km

2 kiterjedésű területen. Csak mint kutatási terület jöhetett számításba. A bánya felszereltsége egy kisebbszerű vállalkozást mutat: 1 gőzgép 5 nagy csille 1 vitla 700 méter sín 1 kézi szivattyú 1 új teherautó 2 gőzszivattyú 3 kocsi 10 csille 1 primitív, fedett osztályozó Egy 1938. március 4-én keltezett aktajegyzék alapján követhetjük a szénbánya további sorsát. Schwarz Zoltán, a Graef-Stift magyarországi vezérképviselője jelentette, hogy a Szandaváraljai Kft. megvette a Sréter féle birtok szénjogait és 26 méter hosszú lejtősaknával feltárta. A kitermelt szenet teherautóval szállították a magyarnándori vasútállomásra. A Kft. szeretett volna részvénytársasággá alakulni, megbízottjuk Schwarz Zoltánon keresztül partnerként szerették volna az SKB Rt.-t megnyerni. A sajókazai Princ nevű vállalkozó szintén kifejezte csatlakozási szándékát 60 000 pengő felajánlásával. Az adásvételi szerződés Sréter Ferenc budapesti lakos és Reisinger Ferenc miskolci lakos között jött létre. Sréter a 200 holdas vitézi telkét kivéve a 460 kh földbirtokán található kőszén mennyiségét adta el 30 000 pengőért (1937. szeptember 23). A salgótarjáni bányakapitányság 1938. január 1-től holdanként 32 fillér szénjogi illetéket szabott ki.

5 Lénárd Károly és Gerő János az SKB Rt. megbízásából tekintették meg a volt Schwank-féle bányát. A Kft. részéről Róth Ármin bányamérnök vett részt a terepbejáráson. A bánya geológiai viszonyait Vitális Sándor 1936-38 évi jelentései már tartalmazzák. Az 1938. áprilisi jelentés óta Róth Ármin 42-45 méter alapközlét hajtatott ki északi irányban a szénben. Erre merőlegesen, nyugat felé egy feltörést létesítettek. Az alapközlén a szén 1,36 méter vastag, a telep 2,06 méteres. Azonban csak 0,96 méter volt belőle lefejthető. A feltörésben a szén 1,31 méteres, a telep 1,82 méter vastag, a lefejthető 1,01 méter. A nedvesség miatt a szén fénytelen, 3400 kalóriás. A bánya fedője vizet tartalmazott, helyenként a roskadásain, repedésein becsorog a táróba, ahol csak elővájási munkák folytak, fejtés nem volt. Két helyen a durvaszemű sárga kvarcos érdes fedőhomok bejutott a bányába is, amit piszkosnak, sárosnak írtak le, de törött ácsolattal nem találkoztak. A fekü duzzadása elérte a 0,3-0,4 métert, vízemeléssel (szivattyúzással) lehetett segíteni. Az alapközlén a feltárás 2 méteres támfákkal és 5 méteres fejfákkal volt kiácsolva. Két szenelő elővájási munkahely volt a bányában, de feltárt szénmennyiség hiányzott. A kitermelt szenet kézi meghajtású lengőrostán osztályozták darabos, kocka, dió és aprószénre, majd szekerekkel szállították el a fogyasztókhoz. Szenelő munkahelyen csak két vájár dolgozott, akik naponta 6-7 csille szenet (5 q) és 2-3 csille palát küldtek a külszínre. A fejtési mód az volt, hogy a szénben réseltek és csak a vállapok mentén szedték le csákánnyal. Robbantóanyagot nem használtak. Az egyvágányú, 250-300% dőlésű lejtősaknából a csilléket végeskötél szállítással, azaz gőzerejű vitlával húzták ki. A vízemelést szintén gőzerővel működtetett szivattyúval végezték. A csillék nyomtávja 600 mm volt. Mivel szükség volt a bányában sínre, fel kellett szedniük az országútig vezető iparvágányt. Helyette a Tógát-majortól az országútig vezető 78. sz. mezei utat kövezett útként szerették volna kiépíteni, de kérdéses volt a munkák elkészülte az őszi esőzésekig, mert különben elakad a szállítás a bányától. A szakemberek a bányában látott munkák és a felszerelés számbavételekor arra jutottak, hogy a bánya nem sok értékkel bír. A lejtősakna szerencsés - nem tudatos! - telepítése mellett hiányként emelték ki, hogy sem légakna, sem gurító nem volt benne. A diffúziós szellőztetés a sok kacskaringós vágat mellett csakis a főtéből csöpögő víz mellett lehetséges. A szállításnál csak szekér vagy teherautó jöhetett számításba. A fejlesztés a közlekedési lehetőség megoldása után lehetséges. A terv szerint az aszód-balassagyarmati vasútvonalat 3,2 km-es alagúttal fogják megközelíteni. A szomszédos kiskéri bánya vasútvonala 4-5 km-es pályával elérhető lenne. Fogyasztópiacként Balassagyarmat mellett a környező községek gőzmalmai, szeszfőzdéi jöhettek számításba. Az SKB Rt. szempontjából azonban érdektelen volt a terület, csak az ún. „bicskabánya" kikapcsolása miatt gondoltak a szénjog megvételére. Ezzel a terrágium fizetése ellenében az üzemet beszüntetnék. A kiskéri bánya kooperációjával lehetett volna csak megvalósítani a bánya fenntartását, de mivel látták a kiskéri bánya „vergődését és tengődését" nem gondoltak az üzem működtetésével.

6 A bánya felszereltségének szegényességét leltára is bizonyítja: 232