Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
kedvezőtlenebbek. A természeti adottságok az erdőművelés-hasznosítás számára kedvezőek. Az ásványi nyersanyaglelőhelyek tekintetében a hasznosítható ásványi nyersanyagok a következők: keszegi cementipari mészkő, berceli andezit, béri andezit, szandai andezit, szécsényi agyag, karancsberényi andezit, kishartyáni agyag, sóshartyáni hévíz, kisterenyei agyagelőfordulás, felsőpetényi, romhányi, banki tűzálló agyag, burkoló és nemesagyag, somoskőújfalui, pásztói, szurdokpüspöki kovaföld, tari, mátranováki, kisterenyei homok, kavics, somoskői, zagyvarónai bazalt zúzottkő, tűz és saválló nemti agyag. A hajdani fő energiahordozó a barnakőszén a szénmedence középső és északi területein tektonikai okokból a felszínhez közel fordul elő néhány jelentős szénpillérben. Ezeket művelésbe lehet fogni kis kéregbányák nyitásával: Mátranováktól ÉNY-ra, Salgótarjántól K-re, Bátonyterenye és Nemti között, Mátranováktól É-ra. Azzal, hogy a barnakőszén bányászat Nógrád megye északkeleti részén megindult, a terület geológiai fogalomból kultúrtáji fogalommá vált. A barnakőszén-bányászat adta a reális alapot, és erre az energiabázisra települt a 19. század végétől meghatározó jelentőségű nehézipar. A pest-salgótarjáni-ruttkai vasútvonal megépítésével lehetőség nyílt az ország iparába való bekapcsolódásra. A megye gazdaságában a 19. század közepétől üzemszerűen feltárt barnakőszén vagyonra főleg a nehézipar települt: kohászat, gépipar illetve a szilikát alapanyagú termékek gyártása: üvegipar és kerámiaipar. Az iparban lezajló jelentős átalakulások nem hagyták érintetlenül megyénket sem: termékszerkezet korszerűsítés, gazdálkodási és tulajdonosi struktúraváltást egyaránt jelentettek. Ennek az átalakulásnak a következménye volt az évszázados múltú barnakőszén bányászat (1946-tól állami bányászat) megszüntetése. 3 1.2. A nógrádi szénmedence geológiája Nógrád megyének nemcsak felszínformákkal tagolt arculata, hanem geológiája, földtani felépítése is változatos. Uralkodnak a sekélytengeri, partközeli üledékek, homokkövek, agyagmárgák, slírek. Ugyancsak nagy területet foglalnak el a különféle vulkáni kőzetek - andezitek, riolitok, bazaltok. Az egykori óceánokban lerakódott mészkövek, dolomitok megtalálhatók foltokban, míg a legalacsonyabb térszíneket a homokos-kavicsos üledékek borítják. Észak-Magyarországon, így vidékünkön is a földtörténet ős és ókorából származó képződmények nagy mélységben helyezkednek el. Szendehely-Tereske-Zagyvapálfalva vonaltól északra a kristályos alaphegység, ettől délre a mezozoos alaphegység mélybesüllyedt rögei húzódnak az újkori fedőképződmények alatt. Az észak-magyarországi harmadkori medencében a barnakőszén fő elterjedése a kelet-nógrádi (salgótarjáni), az ózd-egercsehi és a sajómelléki medencerészekre esik. A nyugati medencerészben (Cserhát belső részein) a harmadkori barnakőszéntelepek megszakításokkal bányászkodásra alkalmas kifejlődésben csak szűk területre szorítkoznak, s szerény szénvagyonnal fordulnak elő: Kösd, Szátok, Kisecset, Kiskér, Herencsény, Iliny, Becske, Szandaváralja, Nógrádsipek stb. határában, ahol bányászták is. A nagyobb kiterjedésű széntelepek a salgótarjáni, az ózd-egercsehi és a sajómelléki területeken keletkeztek. A barnakőszén terület a Mátra északi, valamint a Cserhát északkeleti részéhez csatlakozik, s egészen a szlovák határig terjed. Kisebb mennyiségű barnaszén és lignit a határon túl is előfordul: Óvár, Nagykürtös, Palojta, Sztracin, Zellő, Rapp, Romhány-pszt és Csákányháza területén. A barnakőszén terület tehát magába foglalja az északi-déli irányban Somoskőújfalutól Nagybátonyig terjedő területet, valamint kelet-nyugati irányban Mátranováktól Nógrádsipekig illetve Salgótól és Zagyvarónától a Litkéig húzódó változatos felszínt. Északon az országhatár, keleten és nyugaton a barnaszéntelep kifejlődési határát a Romhány-Parádsasvár közötti mesterségesen megvont nyugat-keleti irányú vonal képezi. Az Északi-középhegység északi és északkeleti szárnyán a Mátra és a Bükk hegységek oldalán kialakult miocénkori szénmedencék, a hegyek déli peremén pedig a pannonkori lignit előfordulások képezték a bányászat tárgyát. A „salgótarjáni medence" szene a földtani kutatások alapján alsómiocén korú barnaszén. Azonos korú a borsodi szénmedence szenével, de földtani viszonyaik, jellemvonásaik alapján lényeges eltérések mutathatók ki, többek között a telepek kifejlődésének számában is. A mai morfológiát a 20
