Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
amelyet a bányahatóság a bányavállalkozó részére adományozás során kijelölt, az azon belül található ásványok kiaknázása céljából. Azt, az adományozás által kijelölt területet, amelyet körülvettek már előbb adományozott bányamértékkel úgy, hogy abba egy rendes bányamérték már nem fért bele, határköznek nevezték. A határközt szintén az 1854-es bányatörvény alapján adományozták. Alakja sík három- vagy többszög. Területének mindig 45 116,4 m 2-nél kisebbnek kell lennie. E szerint határköz csak már adományozott bányamérték közt fektethető, de az ideiglenes törvénykezési szabályok életbeléptetése óta azon területen, melyre ezek vonatkoznak, a gyakorlat következtében - ásványszén esetében - a határköz természete megváltozott. Az ásványszén a földbirtokhoz volt kötve, az adományozható területet a földbirtok határai értelemszerűen megszabták. Miután a bánya-mérték alakjától a törvény értelmében eltérni nem lehetett, ezért a bányamérték és a földterület határai között maradt olyan terület, melyre alakjánál fogva bányamértéket fektetni nem lehetett, habár területe esetleg 45 116,4 m 2-nél nagyobb volt. Az ilyen területek is mint határközök voltak adományozhatok, mert különben az ott található széntelepeket a szénjog tulajdonosai és a gazdaság érdekeinek sérelme mellett a bányaművelés alól ki kellett volna vonni. A külmértéket az általános bányatörvény alapján fövenytorkolatokban, folyómedrekben vagy régi, elhagyott gorcokban, esetünkben haldákon előforduló fenntartott ásványokra adományozták. Alakja sík háromszög, szabályos vagy szabálytalan többszög. Területe 32 000 négyszögölnél (115 092.8 m 2 ) nagyobb nem lehetett. Mélysége a föld felszínétől a szilárd kőzetig terjedt. 1 Jegyzet 1. Déry Károly: Magyar bányakalauz. 1914. Bp. 3-5. o. Andreics János: A magyar kőszénbányaviszonyok rövid ismertetése. In: BKL. 1909. 1.52-53. o. NTM. Adattár. 676-66. Dr. Dornyay Béla részére küldött ismertetés a salgótarjáni m. kir. bányakapitányságtól. 1929. április 17. Molnár László: 500 éves a magyar bányatársláda intézménye. In: BKL. 1996.5. sz. 453-458. o. Szeőke Imre: Bányajog. Bp. 1915.85-113., 141-145,147-178. o. Zsámboki László: Az országos bányajog és bányaigazgatás fejlődési iránya Magyarországon a honfoglalástól az I. világháború végéig. In: Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből. I. Miskolc. 1982.192-194. o. Guckler Győző: Az adományozott bányatelkek alapjairól. In: BKL. 1893.102-103. o. V. sz. melléklet. Dornyay Béla: Salgótarján és a Karancs-Medves vidék részletes kalauza. Salgótarján. 1929.27. o. Új Magyar Lexikon. Bp. 1960. 1. k. 238. o. Magyar Bányajog. Bp. 1970.47-49. o. 185
