Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

vállalat kívánta működtetni. így hamarosan (1922-ben) felvették a „Bányatelepi" nevet, anélkül, hogy a város szimpátiáját elvesztették volna. A bányatelepeken ezzel egyidőben egy-egy alosztály, összesen nyolc kis klub alakult. Kuchinka Gyulát hamarosan Takács Ferenc váltotta fel az elnöki székben, a főtitkár Bollner Pál, az intéző Hegyi Zsigmond lett. A hirtelen megkezdett sportmozgalom pár hónap elteltével mind erőteljesebb lett, s egy év múlva az anyaegyesülettel együtt állandóan 20-22 csapatot foglalkoztatott az 1920-1921-es években. Ez az állandó foglalkoztatás 220-300 játékos szabadidejét kötötte le. Három nehéz és viszontagságos év elteltével döntő tényező lett az SBTC az északmagyarországi egyesületek között. A sportvezetők és a tagok fáradozásainak jutalma a negyedik évben érett be, ekkor nyerték el a „Mátravidéki alosztály bajnoka" címet (1922/23 és 1923/24). A sportklub a bajnokság 2. helyezettje lett. Az egyesület keretében az atlétika is szerepet kapott, 1923-ban a síkfutásban Szemző, a távolugrásban Montag, a diszkoszvetésben Bollner tüntette ki magát. 1924 telén Kuliffay főhadnagy vezetésével a bányatisztviselők részére vívótanfolyamot rendeztek. Ugyancsak 1924-ben az SBTC a forgáchi alosztály műkedvelőinek előadásai nyomán 1,5 millió koronával támogatta a magyar csapat olimpiai részvételét. A fellendülés idejében az SBTC „fiókcsapatai" Forgách-aknán, Rónán, Zagyvapálfalván, Mátranovákon, Etesen, Kisterenyén alakultak meg, majd 1924-ben visszaesés mutatkozott, melynek nyomán több alosztály megszűnt. Anyagi támogatás hiányában az egyesület két csapatra zsugorodott. Ha a bányaigazgatóság segítő kezet nem nyújtott volna, a reménytelen helyzet következtében kénytelenek lettek volna az eddig elért pozícióról lemondani, sőt a megszűnés veszélye is fennállt. A szakszervezet évek óta arra törekedett, hogy az SBTC-t magához kapcsolja. Ez a törekvés azonban az egyesület vezetőségén - mely a társulat tisztviselőiből állt - másrészt az egyesület tagjainak magatartásán megtört. Az egyesület 1923-ban épített egy 20 m

2-es fabarakkot, 1925-re azonban már sportpályával sem rendelkezett. A régi pályán megkezdődött a főszolgabírói hivatal építése (a mai patakmeder és Kosssuth utca által határolt telken). A vállalat igazgatósága ezért a megszűnt József-tárók és a rakodó salakhányóján alakította ki 1926-1927-ben új sporttelepét. A 112 x 56 méteres pályán labdarúgásra és atletizálásra nyílt alkalom. Öltöző, szertár és deszkakerítés épült, 1932-ben elkészült a fedett tribün is. Az egyesület amatőr jellege rövid időre veszélybe került, amikor 1927-ben néhány hónapra labdarúgóiból megalakult a profi „Salgó-FC". Az SBTC labdarúgó csapata országos hírre tett szert, 1932/33-ban és 1934/35-ben megnyerte az országos amatőr labdarúgó bajnokságot. Többször lett a Nemzeti Bajnokság északi II. osztályának bajnoka. Három alkalommal szerezte meg a Corinthián-díjat, egy alkalommal győzött a Magyar Kupa küzdelmeiben. A Nemzeti Bajnokságban való sikeres szereplése nyomán kapott saját klubházat az egyesület. A sportteleppel rendelkező egyesület egymás után keltette életre a különböző szakosztályokat: labdarúgó, atlétika, torna, asztalitenisz, sakk. 1941-ben versenyzésre is alkalmas 50 x 18 méteres sportuszodát is létesített a város bányatelepi részén, amit a tervek szerint fedett uszodával kívánták bővíteni. A városnak ezzel négy uszodája lett: Salgóbánya, az acélgyári elemi népiskola, a városi uszoda és a bányatelepi uszoda. 1948-tól Salgótarjáni Tárna, majd Bányász (SBTC) nevet vették fel 1952-ben. 3.2. Pálfalvai Bányatelepi és Üveggyári Sportegyesület 1920-ban alakult meg az SKB Rt. bányászegyesület Gresch András ig. tanító elnökletével. A Pálfalvai Bányász Sport Egyesület hamarosan az észak-magyarországi sport egyik komoly pillére lett. A labdarúgó csapata négy év alatt budapesti neves sportolók irányításával az alosztály legjelentősebb csapatává fejlődött. Anyagi válság miatt 1924-ben a helyi üveggyár bevonásával és fúziójával létrehozták a Pálfalvai Bányász és Üveggyári Sportegyesületet (PBÜSE). A két vállalat vezetői töltötték be az egyesület vezetőinek tisztjét. A labdarúgók 1927-ben és 1940-ben megnyerték a Mátravidék Bajnokságát, 1932178