Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

letve kocsmajellegű részében volt biztosítva, ha nem kereste fel a telepen kívüli kocsmákat. Adataink szerint a sörfogyasztás fellendülése és elterjedése - a földesúri borkimérések látogatása helyett - Salgótarjánban a bányatelepeken kezdődött meg a múlt század hetvenes éveiben. A bányatelepi „étkezőház" 1873-ra készült el, amelyet hol „Speisehaus" hol „Wirtshaus" néven emlegettek és a kolónia társadalmi életének fontos tényezője lett. Az étkezőház és a többi telep kocsmáinak rendelései között találkozhatunk először az osztrák és a cseh sörgyáraktól igényelt sörfajták felsorolásaival.

2 A külföldről érkezett tisztviselők és munkások bányászünnepként vidékünkön Szent Prokop napját tartották ünnepüknek és mint szokást hozták magukkal. A „régi jó idők" vidámsága szerint ünnepelték minden év július 8-ra eső Prokop napot. Úgy tudták, hogy mint legelső bányász, ő fedezte fel a kőszenet a világon. Ugyancsak megünnepelték a december 4-re eső Borbála-napot (Szent Borbála) egyes bányatelepeken a megyében. (Európa-szerte a bányászok védőszentjének tartották Szent Borbálát.) A Prokop ünnep vált a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vállalatainál központi jelentőségűvé. A nevét azonban nem találjuk a védőszentek között. Eredetét Nis városáig vezethetjük vissza, ahol a palesztinai első vértanú, cesareai Procopius (Szent Prokop) teste a 11. századig még a város egyik templomában feküdt. Procopius bűne az volt, hogy 303-ban a helytartó elé hurcolva nem mutatott be isten- és italáldozatot a császárnak. Helyette Homéroszt idézte: „Nem jó dolog, ha több úr van, egy úr legyen, egy királyi" E mondatban Prokop világosan kifejtette álláspontját, hogy „egy Isten van, aki a világ teremtője és fenntartója". Ezért a vétkéért 12 vértanúval együtt lefejezték, ünnepét az újgörög naptár július 8-ra teszi. A 13. századtól a történeti irodalomban három csehországi védőszent: Vencel, Adalbert és Procopius között is szerepelt a neve. A csehországi Szent Procopiust (+ 1053) egy 1204-ből származó Szentek Élete с mű, mint Csehország nemzeti patrónusát említi. Kezdetben remete életet élt, majd a sazavai bencés kolostor apátja lett. A középkorban mint apátot, a 16. században mint püspököt, a barokk korban mint remetét ábrázolták. Középkori attribútuma az apáti bot és a könyv volt. A 17-18. századtól legyőzött ördöggel, ostorral és esetleg menedéket kérő-kereső őzzel is ábrázolták. Legismertebb szobra a prágai Károly-hídon áll, F. M. Brokoff alkotása 1712-ből. A vértanú szent napján, július 8-án a többségében csehországi származású, illetőleg ehhez a kultúrkörhöz tartozó munkások ünnepelték a cseh védőszent napját megyénkben is.

3 Szent Borbála mellett vidékünkön Szent Prokop vagy Procopius napja volt az első bányászünnep. Általában július 4-ét követő vasárnapot azonosították a bányászok védőszentjének napjával. Bányavidékünkön sok helyütt „ismertebb" volt, mint Szent Borbála. Mohai István (Milihovszky István, lengyel eredetű bányászcsalád 1877-ben Inászó bányatelepen született fia) 1934-ben írt verse az ünnep hangulatát eleveníti fel fél évszázad távlatából. A versét 1938-ban közölte le a Bányász című havilap: „Nagy vígság volt a telepen, ha megjött Prokop napja, Zenével ment a templomba bányászok szinejava. Mise alatt égi ihlet szállta meg a lelkeket, Otthon pedig osztogatták a bort, húst és kenyeret. Egyenruhás bányász csapat, szenet vájó, hős sereg, Ősi Zászlónk megláttára fejvetéssel tiszteleg. Bányász-Himnusz ütemei emelik a sziveket, Könnyeket csalt a szemünkbe e megható jelenet. Ebédután tánczene volt kint a hűvös erdőben. Táncolt, ivott a sok bányász, kurjongatott kedvében. Hordó sörnél kocingattak testvérek és barátok, Fizették a bő áldomást az újdonsült vájárok."

4 165