Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Sodronykötálpályák hossza 1924-1926 Év Szénmedence % Barnakőszénbányák (m) 1924 1925 1926 4700 4650 7350 9 7 14 38 935 53 048 40 920 Alliquander Ödön. 1931. II. 39-40. o. lesztett kötélfeszültség-kiegyenlítő berendezés egyszerűbb és olcsóbb volt, a kisebb vitláknál alkalmazták. Anderics János ismertetése szerint: „Feltöréseken azaz siklókon, melyek többnyire a széntelep dőlésirányában haladnak s melyek hajlásszöge 40-110 között változik, eddig kizárólag két kötéllel (felső és alsó) tehát két dobbal és fékező készülékkel ellátott kankarékkal szállítottunk, mint ezt a mellékelt IX. tábla 5. ábrája mutatja. E szállításnál a megrakott és lefelé haladó kocsi fölössúlya húzza fel az üres kocsit. A siklók hossza 150-400 m között variál és azok működésben tartásához okvetetlenül 4 ember szükséges, mivel egy siklóhoz tartozó osztó vágatok száma a sikló hossza szerint szintén 5-12 közt változik, ha azokat 30 és 30 m egymástóli távolságban hajtatjuk. Egy ember mindig a féket kezeli, két ember mint csatlós a megrakott kocsikat a kötélhez csatolja, ez a két ember egyszersmind a kötelet, ha a legfelsőbb szintről a kocsikat leszállította, sorban az alsó szintekre átakasztja, sőt sok esetben ha pld. a sikló hossza a 300 m-t túlhaladja, a két ember a kötelet nem is bírja húzni, még kisegítőre is szükség van. A negyedik ember mint lecsatoló az alapvágaton a megrakott kocsikat kiakasztja és az üreseket beakasztja. " A véges kötéllel történő szállítás régi eljárás volt a bányászatban, de időközben elhanyagolták, s 1920-ban tett szert ismét nagyobb jelentőségre: „Lényege abban áll, hogy két dobbal bíró vitla van, az egyik az elülső, a másik a hátsó kötél felvételére. A vitla a szállítópálya azon részén van, amerre a szállítás történik, a pálya másik részén van egy korong elhelyezve. A vitla reverzálható, a kötélen fölváltva tele és üres vonatok közlekednek. Az elülső kötél hossza a szállítópályával, a hátsó ennek kétszeresével egyenlő. A hátsó kötél, miután csak az üres vonatokat továbbítja, kisebb szelvényű lehet, mint az elülső kötél. Egyenes közlékben használják. " A lánccal való szállítást a pécsi használat után az SKB Rt. vezette be a barnakőszén medencében 1892-től. A rázócsúszda volt az első munkahelyi szállítóberendezés, mellyel a munkahely homloka 9-10 méternél is szélesebb lehetett. A pásztafejtésből így alakult ki a széles homlokú pásztafejtés, majd később a frontfejtés, melynek homlokán elhelyezett rázócsúszda megszüntette a többszöri átlapátolást. Rau-aknán, Ságújfaluban a 0,4-0,8 m-es vékony, de igen jó minőségű I. sz. telep művelését a rázócsúszda tette lehetővé. Államosításkor mintegy 40 rázócsúszda működött a medencében. Anderics János a Károly-aknán működő berendezést így írta le: ,A végtelen lánczot mint szállító eszközt kétféleképen használják: mint felső lánczot a mely a kocsikon vagy úgynevezett feltűző villákon nyugszik, és mint alsó lánczot, mely csak villákon csüng, és a kocsit magával hurczolja. Mind a kettőnél okvetetlen két vágány szükséges, az egyiken a megrakott, a másikon az üres kocsik haladnak. A vég nélküli láncz a pálya egyik végén a hajtó dobra a másik végén az úgynevezett visszavezető vagy kötélkifeszítő korongra csavarodik. A pálya mentében a lánczot a felső kötéllel való szállításnál csak a kocsik hordják, vagy jobban mondva támasztják, az alsó kötéllel való szállításnál a láncz a pálya szintében elhelyezett hengereken fut, és a kocsik alján elhelyezett villákban csüng. Ha most a hajtó dob mozgásba jön, akkor a vég nélküli lánczczal együtt reá kapcsolt kocsik is mozgásba lönnek éspedig a megrakott kocsik Károly-aknától József akna felé (I. VIII. tábla 12. ábra, a ponttól g pontig) és az üres kocsik megfordított irányban és mindig egy és ugyanazon vágányon haladnak." ,A megrakott kocsik vonatokba kapcsoltatnak, és lőerővel a József-aknai rakodóra vonatnak. Az üres kocsik a kanyarulatban szintén elhagyják a lánczot 16 mm esésű 30 m hosszú pályadarabon eleven erejüknél fogva tovább haladnak, míg ismét a lánczba akadnak és így a Károly-aknához felfelé haladnak. " 15.2