Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

6.5. A központi műhely A múlt század 70-80-as éveiben a bányák mellett kis javítóműhelyeket, kovácsműhelyeket léte­sítettek. Az inászói műhely létesítését a zagyvái 1872-ben, a baglyasaljai 1880-ban, a pálfalvai 1895­ben követte. Nagybátonyban 1922-ben létesítették a műhelyt. A baglyasaljai műhelyeket 1929-ben vonták össze. Dr. Schmidt Sándor központi műszaki igazgató utasítására a központi műhely Zagyvapálfalván jött létre 1939-ben. A régi műhely területén a baglyasaljai, zagyvapálfalvai műhe­lyek összevonásával egy gyárszerü központi műhely alakult ki. A régi, bádogtetős gépműhely fölé és köré építették meg az új, nagy gépcsarnokot. Ezután bon­tották le a körbeépített régi épületeket. Az új épület elkészültéig természetesen zavartalanul folyt a munka a régi műhelyekben. A közlőművek, futódaru, a mozdonyemelő gép, a szerszámgépek besze­relése után fokozatosan a szakmunkások beköltöztetése is megindult. A gépcsarnok folytatásában épült közben a villamosmühely, az emeletes irodaépület (vezetőség, bér- és anyagelszámolás, utókal­kuláció, könyvelés, rajztár, gépnyilvántartás, rajzterem, kötélvizsgáló laboratórium kapott helyet). A gép és villamos épületben a művezetők részére tágas irányító fülkéket építettek. A nagy gépcsarnok és villamosműhely folytatásában gépraktárt alakítottak ki. A régi kovácsműhely túlméretezett volta miatt elfért benne a baglyasaljai Ajax kalapács és néhány kovácsműhely is. A régi műhelyirodából szerszámraktárt és kölcsönzőt csináltak. Az autogén és villamos ívláng hegesztő csoportot egy régi, de jó karban lévő épületben helyezték el. Összesen 9 autogén és villamos hegesztő tudott dolgozni az új helyen. Itt került elhelyezésre az új autogén vágókészülék is, melyet később az 5 tonnás kocsik gyártása miatt meghosszabbítottak. Létrehozták a szivattyú próbaállomást, melyet már Baglyasalján is működtettek. Itt 450 m eme­lőmagasságig és 4 m 3 /perc teljesítményig a bányaszivattyúk teljesítményét és hatásfokát lehetett le­mérni. Itt vizsgálták be azután a saját gyártásból kikerülő új és javított turbinaszivattyúkat 500-2000 l/p teljesítménnyel. A régi mozdonyszín, amely használható állapotban volt, a rázócsúszda hajtóművek és más bá­nyagépekjavítására került átalakításra. Miután a baglyasaljai bányák kimerültek, az albertaknai 20,2 km-es alagút fölöslegessé vált, a karancskeszi vasutat egy újonnan fúrt, rövidebb alagúttal kötötték be az Amália-Pálfalva közötti vonalba. Innen vontatták tovább a pálfalva-salgótarjáni alagúton át a baglyasaljai rakodóra, ahol ezután az összes pálfalvai, zagyvái, karancskeszi szén a baglyasaljai szén­osztályozó művön keresztül került feldolgozásra és vagonba rakásra. Az új mozdonyszint a baglyasaljai régi erőmű, később javító műhely bontási anyagának felhasz­nálásával építették fel. Az 5 tonnás kocsik vizsgálata és javítása érdekében a mozdonyszín déli olda­lához toldott egyvágányú, fűthető műhelyt építettek fel. A már meglévő ács és asztalos műhelyeket, kézi és szerszámgép készletet, a kovács-, lakatos-, vil­lamos- és öntőműhelyeket a baglyasaljai műhelyek készletével növelték meg. Újonnan épült az ön­töttvas-, acél- és bronz öntöde. A bányavállalat acélöntvény-szükségletének kielégítésére (kivéve a csillekerekeket) nagy szükség volt egy acél olvasztó kemencére. Egy háromfázisú ívláng, illetve billegő szerkezetű olvasztó kemen­cét rendeltek meg transzformátorral együtt. A háborús események miatt már nem tudták felszerel­ni, ezért ezt 1945 után az Acélgyár vette át. A gépcsarnokot felszerelték 23 modern esztergapaddal, 2 univerzális marógéppel, 2 haránt- és 2 hosszgyalugéppel, 4 oszlopos gyorsfúrógéppel, 1 fejesztergagéppel (Baglyasaljáról), mellyel venti­látorokat és szénőrlő tárcsákat készíthettek, 2 körhagyós sajtolóval, 1 szállítható egyetemes lemez­es idomvas vágó gépollóval, faipari szerszámgépekkel. Nevezetesebb javítási munkáik voltak: csillék, gőz- és villamos mozdonyok, 5 tonnás szénszállí­tó kocsik, villamos egyenáramú vasúti vezetékek, villamos motorok, transzformátorok, dugattyús-, centrifugál és turbinaszivattyúk javítása, bányaszerszámok, bányafúrók, csákányok javítása, élezése, végtelen és dobos felvonók, aknaszállító berendezések javítása, mélyfúrók élezése, berendezések ja­vítása, rázó csúszdagépek és teknők, valamint kaparó szalagok javítása, szénosztályozók javítása. 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom