Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

sikló felé támadott frontot. Ez a magasság a fenti 25-40 m-es osztóközöknek megfelelően a szállító vágat az annak betömedékelt kiszélesítésének méret levonása után 18-33 m között váltakozik. Fejtési határig kihajtott osztóvágatból feltörtek a legközelebbi felső osztóig, illetőleg annak betömedékelt kiszélesítéséig. Ezután az előkészítés után a frontot egész magasságában egyszerre vitték csapás irányban a sikló felé. A front mentén lefektetett teknős vagy újabban rázócsúszdán szállították a szenet az osztóvágatban álló csillébe. A front előrehaladásának megfelelően helyezték át mindig a csúszdarakatot, hogy az mindig kéznél legyen. A fejtési üreg biztosítása tekintetében a több évre terjedő kísérletezés során két módszer fejlődött ki, mégpedig: I. a fejtésnek minden áron való fenntartása és így az úgynevezett nyomási görbének kialakítása, amikor is a munkahelyen a fejtési üregben a rendes ácsolatúkon felül sakktáblaszerűen elhelyezett famáglyákkal, ún. kalitkákkal igyekeztek a fedőt a beszakadástól visszatartani. Ha vetők, gyűrődések a nagyobb váladéklapok nincsenek, rendesen sikerült is a fejtést huzamosabb ideig fenntartani s a front előrehaladásával a mögöttes üreg fokozatosan, a tetőnek lapos leereszkedésével s a kalitkák összemorzsolása árán laposan leereszkedik. Ám előfordul, hogy a fedőkőzet nem összeálló, hanem repedezett s ilyenkor nem hajlik be, hanem váratlanul átszakad, de ha nem is szakad át a nyomás és a csöpögés folytán a munkást a fejtésben állandóan nyugtalanítja. Ezért jobbnak bizonyult a II. alatti biztosítási mód, amikor nem cél a fejtést teljes egészében fenntartani és lassan lesüllyeszteni, hanem ellenkezőleg megfelelő üreg elérése esetén maguk igyekeznek a fejtési üreget beomlasztani a front mentén egysorban elhelyezett kalitkasorral csak magát a csúszdarakatnak való helyét tartják fenn. A front előrehaladásával mindig áthelyezik a csúszdarakatot, de áthelyezik lehetőség szerint egyenként a kalitkasort is és néhány méter előrehaladás után a fejtési ácsolatok egy részének berablása, kezdődő fejtéseknél esetleg a főte megfúrása és lerobbantása által a mögöttes üreget összeomlasztják. A csúszdarakat helye rendesen meg szokott állni, s a további munka nyugodtan folytatható, ha a fedőkőzet nincs vetődésekkel vagy váladéklapokkal megbontva. Szakadozott főte esetén fokozott éberségre van szükség, mert ilyenkor a kalitkasor sem képes a fejtést kellőképpen biztosítani. A front magassága szerint változóan a fejtésben egyszerre 6-8-10 vájár is van, különösen a rázócsúszdával ellátott munkahelyeken. Frank Lajos szerint a „csúszdás pásztafejtés" nem volt más, mint „egy hosszú és rázócsúszdával felszerelt kamrafejtés". Mizserfán ezekben az években kezdődött meg a komolyabb gépesítés. Ennek során az üzemet ellátták villamos kézi fúrógépekkel, rázócsúszdát alkalmaztak (MT 5 és MT 8), s vele együtt frontfejtésekkel kísérleteztek. Az omlasztás okozta a legnagyobb nehézséget, amit csak a „máglyabiztosítás" oldott meg. Egy dorogi tanulmányút (Dzsida József, Hőss Nagy Lajos és Frank Lajos) során derült ki, hogy a nógrádi vékony telepeknél bevezetett szokásos faméretek nem bírják a fronttal járó terhelést, ezért ott a vastag telepekre bevezetett faméreteket alkalmazták. A leghaladottabb technológia a salgótarjáni szénmedencében kétségkívül a „hazafelé haladó gépesített maróhengeres frontfejtés lett volna". A területen azonban fejtőgéppel nem lehetett dolgozni, így a jövesztést fúró-robbantó munkával végezték.

6 A kazári bányakerület Gergely-aknai üzemében 1935. május havában vezették be a széles műveleteket. Az egyes művelési pászták szélessége 16 m, tehát a 2 m széles szállító vágat két szárnya 7-7 m széles. A pászták a bánya sújtólégveszélyességére való tekintettel csapás mentén voltak telepítve és lépcsőzetesen követték egymást. 3 paszta volt üzemben, a sorban következők előkészítés alatt álltak. A fedü általában jól állta a szélesítést. A kazári Forgách-táróban 1937. áprilisában megkezdték a II. számú telep lefejtését. A használatos fejtésmód csapásmenti haladó pásztafejtés széles fronton, kézitömedékkel, rázócsúszda szállítással. A tömedéket magából a fejtésből, a telep felett lévő lejáró kőből nyerték. A telep 42 cm, a lejárókő 50 cm vastag. A frontszélesség 60 m. A csúszda a medencében használatos Eickhoff-féle MT5-ös típusú 1,5 m hosszú rakatokból állt. Ezeket egy 8 lóerős elektromotor hajtotta. A front előrehaladásával a csúszda mögötti mező került tömedékelés alá. Ekkor a front mentén már ki volt réselve a rés (itt a rést a szén fölötti lejáró kőben állítják elő) és a lejárókő le van robbantva. 124