Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

ró-féle" fedéllel ellátott gyári klozetet használtak. Rau-aknán a gyári klozet nem vált be, latrinarendszert készítettek. Ferenc-lejtősaknán vizes latrina volt használatban. Egy-két üzem kivételével fürdő, mosakodó, tisztálkodó berendezések nem épültek a bányák mellett. Ahol volt is ilyen létesítmény a kiszálló bányamunkások nem vették igénybe, a munka utáni tisztálkodást csekély kivétellel mindenki otthon végezte el. Bárnavölgyön a bányatelepi fürdő heti egy alkalommal állt rendelkezésre. Kisterenyén a Chorin-bányatelepen két kádfürdő és 6 zuhanyozó volt. A brikettgyár munkásai a gyári kazánházban 3 zuhanyt használhattak. János-aknán 4 kádas fürdő volt a telepen a bányamunkások részére fenntartva. Ferenc-lejtősaknánál mosdó csak az altiszti személyzetnek volt a bányairodában. Az államosításig 17 állandó ápolószemélyzettel gőz és kádfürdővel ellátott bányaorvosi rendelő működött a szénmedencében. Külön étkezési idő a bányáknál egy-két hely kivételével általában nem volt. A bányamunkások a műszak ideje alatt kínálkozó üres perceiket használták fel az étkezésekre. A tisztálkodási lehetőségek hiányában legtöbbször mosatlan kézzel nyúltak az ételhez 90%-ban. Székvölgyön étkezési idő csak a robbantások utáni néhány percben volt engedélyezve. Rónabányán étkezés a 8 órás műszakban nem volt, a 12 órásban 1/2 óra reggeli, 1 óra ebédidő volt. Kézmosásra azonban nem volt szükség, mert puszta kézzel nem nyúltak az élelemhez, a kenyér burkolására szolgáló papíroson keresztül fogták az élelmiszert és bicskával falatoztak. Régebben szokás volt pipázni a bányában, de bányabiztonsági okokból megszüntették. Ezután a legtöbben bagóztak, „ez azért volt jobb, mert közben a szénport is kiköpte az ember, ami a szájába került". Munka közben nem pipáztak, de ha abbahagyták a munkát, vagy ebédidőben akkor igen. Cigaretta az I. világháború után terjedt el.

9 113