Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

éves voltam. (...) Vicceltünk is néha a kocsmában az itteniekkel, hogy ha mi nem jöttünk volna ide, mos is széles gatyában járnának, mert akkor még abban jártak. (...)A gránerok másforma ruhában jártak, mint a magyarok. Szürke ruhájuk volt, stájer ruhának is nevezték ezt. Pantalló nadrág, benne oldalt zöld csík zsinórral, Ül. zsinórból. Kabátján rövid kis álló nyak, gallér. A kabát hátul lyukas volt és a pántot, dragonyt belül is lehetett húzni. Ez ünnepi viselet volt, csak bányászok viselték. A kabát alja hátul fel volt vágva. Egy pár magyar is kezdte hordani, de kevesen, olyanok, akik kimentek Németországba. A kalap zsinóros, toll volt rajta, siketkakas vagy vadkakas tolla, valahogy így hívták itt, sörtét is tettek oda. Az asszonyok hosszú szoknyában jártak, keményített alsószoknyát viseltek. Fejükön kendőt, hátrakötve. A magyar asszonyok azok rövid szoknyát viseltek. " A viselet kiegészítője az ünnepekre felvett ruha tartozéka volt a kard és fokos is, mint az egyetlen emléke a bányászok fegyverviselési kiváltságának. A fegyverek viselésétől 1822-ben tiltották el a bányászokat, s így a fokos lett a díszruházat tartozéka. A bányász foglalkozásának, hovatartozásának szimbóluma az eredetileg védőruha-funkciót betöltő farbőr is. A díszegyenruhán bőr helyett bársonyból lett kiszabva és viselve. Mátraszelei visszaemlékező szerint farbőrt a magyarok nem hordtak, csak a gránerok. Egy másik adatközlő szerint: „Farbőrt a magyarok nemigen használtak, csak néha kivonuláskor, vagy temetéskor tették fel. A far bőr kabát alatt volt, a bányász ott hordta, az aknász az a kabát fölé csatolta, afőaknász is. A munkaruhán is volt bőr, arra rá volt varrva. Homoklerenyén csak lent a bányában használtak far bőrt, fent csak az elöljáró „díszesebb ember". Az államosítás után 1949-ben vezették be a bányászoknál a sötétkék színű, tányérsapkás egyenruhát a rangfokozatok feltüntetésével, de ez nem vált igazán bányászviseletté. Az új, az ősi hagyományokat felelevenítő bányász-díszegyenruha a hetvenes évek végén honosodott meg ismét a magyar bányavállalatoknál. A díszegyenruhák mellett az 1870-es évek középétől van adatunk arról, hogy munkaruháknak évi 2-300 zsávolynadrágot és 100-150 zsávoly zubbonyt szereztek be a bányatársulat részére. A visszaemlékezések szerint a bányászok azonban a föld alatt az elhasznált hétköznapi viselet darabjait használtak előszeretettel.

6 5.5. A bányászok szaknyelve A magyarországi kőszénbányák munkásainak döntő többsége a 19. század közepén, mint külföldi származású nem beszélte a magyar nyelvet. Hasonló volt a helyzet Nógrád megyében is, hiszen az iparfejlődés hatására átalakult a megye nemzetiségi képe. Lakosok LakóKözség száma A lakosok anyanyelv szerinti megoszlása házak száma magyar német tót oláh horvát szerb vendég egyéb nem magyar A.F. Pálfalva 576 567 5 2 2 9 90 Andrásfalva 334 332 1 1 2 53 Baglyasalja 1731 761 268 648 1 45 8 910 110 Etes 851 827 1 18 5 24 167 Homokterenye 1222 868 75 242 5 1 31 354 115 Karancsalja 910 777 45 77 7 4 133 112 Kazár 1035 965 23 35 11 1 70 183 Kisterenye 2698 2625 25 42 2 4 73 380 Mátranovák 1002 999 3 3 151 Mátraszele 800 690 22 59 29 110 116 Nemti 772 659 21 91 1 113 107 Salgótarján 9478 5684 1050 2103 2 3 1 196 439 3794 682 Zagyvaróna 3035 1895 255 689 132 64 1140 259 Összesen 24444 17649 1794 4006 4 8 2 392 589 6795 2525 105