Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "

időszakban a vallási hagyományokat ápoló hívek körében már általános a sublóton, vagy kis asztalkán kialakított „házi oltár", a búcsúkból hozott, illetve kegyárusoktól más úton beszerzett festett fa, gipsz vagy porcelán szobrok, olajnyomatok, gyertyatartók stb. elhelyezésével. Gyurkó Pál faragványai ezen gyári termékek, mint előképek alapján készültek, s a használatban is ilyen funkcióval rendelkeztek. Egyik 1942. évi faragott képére rávéste a háborús időben szinte mágikus jelentőségű feliratot: ÉLJEN A MAGYAR HAZA. A háborús helyzet romlásával, a front közeledtével, a politikai rendszerváltással több mint fél évtizedre elmarad az alkotómunka. A tárgyak tükrében 1948-ban kezd ismét alkotni. Elete alkonyán, a diktatúra uralomra jutásával aztán a haza sorsáért való odafigyelést fölváltotta a természet felé fordulás és a családi múlt, a szülők és a feleség alakjának, emlékének fölidézése. Halála előtt néhány hónappal, talán '56 hatására is, és mintegy testamentum jelleggel, 1958-ban még egyszer magyar címerrel ékes faragott képet alkot, tetején piros-fehér-zöldre színezett két magyar zászlóval (kat. 69; 66. kép). Gyurkó Pál életművének számbavételekor jól látható, hogy az idő előrehaladtával a tárgytípusok, illetve a témák, motívumok köre is bővült. A változások következtében a használati tárgyak helyett egyre inkább az új stílusú, dísztárgy funkciójú faragványokra lett igény. A pásztorélet tradicionális eszközei elvesztették eredeti hivatásukat, s újfajta szerepüknek megfelelően szobadísszé váltak, s gyakorta már kimondottan ezt az újfajta rendeltetést szem előtt tartva készültek. Faliképekké önállósultak a lócák, karosszékek betétei, felfüggesztésre szolgáló vaskarikákkal is ellátva. Gyurkó időskori tábláin ábrázolta még a pásztorművészet tipikus jeleneteit, de a korábban kisebb tárgyakon, csanakokon, gyufatartón szereplő motívumok ezeken felnagyítva, néha öncélúan túlbonyolítva, és kevésbé kiforrottan, a korai munkáknál jóval kisebb esztétikai élményt nyújtóan kerültek bemutatásra (például kat. 47-48, 65, 67-70.). Szívesen alkotott 57. kép. Kanászbalta nyelére vésett vallásos jelképek, illetve növény és állatábrázolás, 1936 (kat. 29.)