Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - Szerelmi élet a házasság előtt

tartván a közösség reá is vonatkozó elmarasztalásától, nem mert kérkedni sikereivel.

32 Az ilyen mendemondáknak a párválasztásnál csak másodlagos szerep jutott. Ha gazdag hozományra volt kilátás, a fiú családja nem sokat törődött azzal, hogy a menyjelölt háta mögött kurvái sugdosnak. Szegényebb, de jó dolgos lánynak sem származott nagy kára belőle.

33 Annyi azonban kétségtelen, hogy amelyik lányról feltételezték, hogy szexuális kapcsolata is van szeretőjével, ahhoz nemigen próbált más legény közeledni. Ennek részben az az oka, hogy tiszteletben tartották egymás érzéseit, döntőbb volt azonban a gyanakvás, hogy ha netán az ő javukra is dönt az illető leány, pontosabban a leány szülei, kérdéses: nem esett-e már teherbe. Ha azután az előző kapcsolatból nem lett házasság, s megbizonyosodtak róla, hogy nem maradt : másállapotban , különösen kellő hozomány mellett csaknem ugyanolyan esélyei voltak a lánynak. Nem a szüzesség volt tehát a kritérium, inkább a bizonyosság, hogy más gyermekét ne kelljen nevelni. „Vót az én időmben egy menyecske. No oszt nem attul lett a gyereke, aki elvette. Nagyon hamar kezdett nőni a hasa neki. Mikor az ura kérdezte, azt mondta a menyecske, hogy teleette magát buktával, attul olyan nagy a hasa. Node osztán csak kiderült. Vót nagy baj! Az ember kirakta még a bútorát is az udvarra. Hát hazament a menyecske az anyjáho'. Osztán az anyja kimosta belőle a gyereket — így beszélték. Hogy a gyerek mán nem vót, az ember oszt visszavette, éltek rendesen. Igazán nem lehet rájuk semmit mondani. Csak hát hogy ű a más gyerekit nem neveli" (Kanyoné Varga Márta, sz. 1913.,örhalom). A legényre nézve annyiban jelentett hátrányt, ha hírbe hozták valakivel, hogy a többi leány attól kezdve — főleg anyai intésre, de valamiféle nehezen megfogalmazott szolidaritásból is — elutasította udvarlását.

34 Természetesen szülei, rokonai közvetítésével vagyoni helyzetéhez illő feleséget szerezhetett utóbb. — A szegények nyíltan vállalt, törvényesít és nélküli, ideiglenes együttélését, mint kényszermegoldást, tudomásul vették. Két körülmény volt, amelynek esetén egyértelműen elutasító volt a közvélemény. Egyrészt, ha nyilvánvalóvá vált, hogy a szexuális kapcsolat, aktus a leány vagy szülei férj szerző manipulációjának eszköze. ,,Meg akarta fogni, hogy ű is felkapaszkodjon az uborkafára." „Csaknem meffogta magának a vén kurva."T

3S „Rákötte magát. ",Od'ad ta magát elérte a szemtelen, mer' férhö' akart hozzá mennyi." Másrészt pedig, akár legénynél, akár lánynál, ha különböző partnerral többször is felmerült a gyanú. Az ilyenek már csak muszályból

3 6 kaptak utóbb házastársat.