Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

BEVEZETÉS

r Benkő Andrásé (Háromszék) és Kolumban Samué (hétfalusi csángók).

1 ~ továbbá Istvánffynak a hevesi palócokról, Kiss Áronnak Tornyospálcáról, Nagy Józsefnek a Vas megyei Hegyhát lakóiról készült leírása.

16 A nemzetiségek közül az ugyancsak IstvánffyXóX származó szlovák, s a Wlislocki által gyűjtött sokac anyag közlése figyelemreméltó.

1 7 Bár nagyobbrészt a már publikált adatokra támaszkodnak, említhetjük a néphit egy-egy tartalmi vagy formai kérdését kiemelő', átfogóbb törekvésű munkákat is.

1 8 Tulajdonképpen az utóbbiak közé sorolhatók a korszak immár kifejezetten a születés—kisgyermekkorral foglalkozó publikációi. Elsősorban Dörfler Fannyé az érdem, hogy az idevonatkozó adatokat egybegyűjtvén, mintegy összegzi az addig ismerteket, s behatárolja a kérdéskört.

1 9 A — mint kiderült — meglehetősen gazdag anyagot időrendi sorba szedi, végigkísérvén az asszonyt a terhességén, szülésén, a gyermekágy időszakán át az avatásig, valamint a gyermeket születésétől az elválasztásig. A magyar anyaghoz alkalmilag néhány külföldi párhuzamot is hoz. Ha hivatkozási rendszerének mai szemmel vannak is hiányosságai, feltétlen jelentősége, hogy — elsősorban Ploss alapműve

20 hatására — felhívja a figyelmet a témára, s fokozott adatgyűjtésre buzdít.

21 Rövidesen Versényi Györgytől kapunk is — hasonló felépítésű — összegzést

22 további adatokból. Ezek egy részét maga jegyezte le a Felvidék középső területein, másrészt összegyűjtötte a Nyelvőr hasábjain, kisebb helyi lapokban publikált, nehezen hozzáférhető információkat. Bellosics Bálint címében átfogóbbnak ígérkező tanulmánya, „A gyermek a magyar néphagyományban 23 továbbra is a hiedelmek, mágikus szokások körén belül marad. A növendékei által, jobbára Baja környékén gyűjtött anyagot rendezi egészbe. Néhány fontosabb néprajzi publikáció mellett ő is előszeretettel támaszkodik nyelvészeti forrásokra (folyóirat, tájszótár). Elsősorban Ploss és néhány további német nyelvű szakirodalom alapján, alkalomszerűen európai, sőt Európán kívüli példákat is említ. Az összehasonlítási kísérletek során azonban sajnos mindinkább egybemosódnak az adatok, s egyértelműen nehezen különíthető el egymástól az új gyűjtés, illetve a párhuzam anyag. Amíg tehát a téma hiedelmi vonatkozásait tekintve egyre gazdagabb a kép, a keresztelő lefolyásáról, megünnepléséről, ritkábban az anyaavatásról továbbra is inkább csak szűkszavú utalásokat, keveset mondó leírást találunk a népszokások oldaláról közelítő publikációkban.

24 Legfeljebb Kolumban Samunak a Huny ad megyei hósdátiakról, illetve Nagy Józsefnek a vasi Hegyhát vidékéről szóló munkája érdemes említésre.

7 5 Témánk kutatástörténete szempontjából fontosabbak a népismertető