Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

gazdaság ügyeibe: az asszonyi dolgokat pedig mindinkább feleségére bízza a családfő, bár elvárja ezekről a rendszeres tájékoztatást. Különösen azon községekben, ahol a kapásnövények termesztésére való áttéréssel megnőtt a női munka értéke, a gazdasszony jogköre bővül. A házhoz került menyecske helyzete továbbra is alárendelt. Maga és kisgyermekei lényegében csak élelmet kapnak, a ruházkodást részben hozományból,

169 részben apró-cseprő külön keresetéből kell megoldania.

1 70 A ház használatában változás tapasztalható. Ana, hogy a család nőtagjainak közös hálóhelye a kamra, már csak a leghalványabb emléknyomokat találtam. A fiatal házasok lehetőleg a többiektől külön aludtak, de gyakran volt rá példa, hogy hosszabb-rövidebb ideig egy helyiségben több házas testvér is aludt, illetve a fiatal házaspárral egy szobában hált a férj még házasulatlan testvére (testvérei). Ezt többnyire a két világháború között már szükséghelyzetnek tekintették. — A családi háztól nősülését követően elköltöző további fiúgyermek lényegében kivált a családból, használatba kapván a megélhetésükhöz szükséges birtokrészt, amihez századunkban már a menyecske szülei is igyekeztek hozzájárulni. E rétegen belül azonban vizsgált időszakunkban kevés volt a kiscsalád (egymagú-, vagy nukleális család), tekintve, hogy a születéskorlátozás először náluk tapasztalható terjedésével mind gyakoribb, hogy eleve egy fiúutód van. Továbbá ezzel párhuzamosan a csak lányörökösökkel rendelkező családokban szükség volt vőre.

171 Tekintve, hogy lehetőség volt az azonos, vagy majdnem azonos állású családból vőt hozni, a vő státusa nem jelentett feltétlenül alárendelt szerepet,

172 s ha feleségével megértették egymást, az após szinte fiaként kezelte.

173 A hagyományos családformához való ragaszkodás

174 igen erős volt e rétegnél, noha gazdasági adottságaik lehetővé tették volna a különválást, s az olcsó munkaerő-kínálatban sem volt hiány. A vagyoni gyarapodás, társadalmi rang megtartásának zálogát látták azonban az együttmaradásban. E felfogás annyira beléjük rögződött,hogy csak a tsz-ek megalakulása, fellendülése után állt be gyökeres változás evonatkozásban. A korlátozott földgyarapítási lehetőségek ellenére, a rétegen belüli házasodás, a gyermekszám leszorítása révén átmenetileg e gazdacsaládok kezén felhalmozódott némi tőke. Ezt azonban a vázolt okok miatt nem gazdaságuk korszerűsítésére használták, hanem bizonyos tartós fogyasztási javak szükségleten felüli gyarapítására. Az építkezés, házbelső, öltözködés vonatkozásában érték ugyan őket polgári hatások, ezeket azonban még asszimilálták. Megtartották paraszti karakterüket, hiszen továbbra is lényegében hagyományos keretek között gazdálkodtak, hagyományos