Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

megpróbáltatásait. Ez utóbbi során vált pusztával egyenlővé Balassagyarmat is, úgyhogy 1699-hen az egyházlátogatók még nyomait is alig találták meg.

116 Ezen pusztítások, s a közel másfél évszázados népességvándorlás következtében a lakosság folytonossága még azon falvak esetében is erősen kétséges, amelyekben minden korabeli összeírás említ néhány lakott portát. Következő kérdésünk: kik és hogyan népesítették be a lakatlanná vált vagy megfogyatkozott lélekszámú Ipoly menti községeket? A török végleges visszaszorításával megindul a Felvidék sűrűn lakott megyéiből a népfelesleg áramlása dél felé. A történészek véleménye szerint az új lakók döntő többségben szlovákok voltak. Vidékünket az első települési hullám a XVII. század végén éri el. Ekkor népesül be Csesztve,

11 7 s kerül sor a megye egyetlen szervezett betelepítési akciójára Balassagyarmat esetében.

118 A telepesek következő hulláma az 1700-as évek elején érkezik, innen számolhatunk Ipolyvece és Ipolyszög szlovák népességének letelepedésével. A számottevőbb arányban szlovákokkal benépesült községeink mellett azonban a XVIII. század eleji összeírások szerint, más falvakban is voltak szlovák telepesek.

119 A levéltári források kevés támpontot adnak a betelepülők származásának pontos megállapításához. Mindössze annyit tudunk, hogy leggyakrabban Trencsény, Árva, Nyitra, Zólyom megyét és Morvaországot jelölték meg az illetők előző lakásuk, születésük helyeként. Az egész megye újratelepülésének részletes kutatása során Zólyomi József kénytelen megállapítani: az eddig feltárt források nem alkalmasak arra, hogy megközelítőleg is körvonalazzuk egy-egy község lakóinak származását.

120 Ha figyelembe vesszük, hogy az újratelepülés — Balassagyarmat kivételével - spontán módon zajlott, egyébként sincs sok valószínűsége annak, hogy az egy-egy községet benépesítő családok azonos helyről, egyidőben érkeztek volna.

121 Az idegenből érkezett lakosság kultúrája tehát minden bizonnyal egy-egy falun belül is heterogén eredetű. Annak sincs jelentősége, hogy a betelepülők között minden bizonnyal voltak olyanok, akiknek elődei éppen az Ipoly vidékéről, esetleg ugyanazon községből menekültek a Felvidékre. Az elvándorlás akkor is spontán módon történt, továbbá a több generáción keresztül idegen közegben, elszórtan élő családok kultúrája szükségszerűen változott, átalakult.

122 Az amúgy is meghatározhatatlan származású népesség nem üli meg végleg a terület jobbágytelkeit. A megyéről készült 1720-as összeírás szerint, vizsgált falvainkból az alábbi számú családok vándoroltak tovább 1680 és 1720 között: Mihálygerge 2, Liptagerge 2, Tarnóc 3, Litke 5,