Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
ÁLTALÁNOS TANULSÁGOK
Vannak résztémák (pl. felvilágosítás házasság előtt, terhes asszony köznapi életmódja, csecsemőgondozás gyakorlati oldala), amelynek alapos feltárására eddig szinte alig, vagy egyáltalán nem került sor. Legnagyobb problémát talán az jelenti, hogy a szokások életére, hiedelmek intenzitására, a hagyományok társadalmi beágyazottságára vonatkozólag kevés útbaigazítást kapunk. Annyi általában megállapítható, hogy vidékünk országos vonatkozásban hagyományőrzőbbnek mutatkozik. E következtetésnél azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a számottevőbb új kutatások elsősorban polgárosultabb alföldi területekről (Berettyóújfalu, Karcag, Kistelek, Gombos) állnak rendelkezésünkre. Ha a szűkebb környezetből, a nagyobbrészt palócnak tartott, észak-magyarországi területből indulunk ki, hozzávetőlegesen egy általános szintet sikerült feltárnunk ezt látszik igazolni Pócs Éva nógrádsipeki, Gulyás Éva börzsönyi, Schram Ferenc tnmi, Fülöp Lajos gyöngyöspatai anyagával történő összevetés. Ugyanakkor Nógrád megye területén is vannak még konzervatívabb vonásokat mutató területek, pl. saját gyűjtéseim alapján Rimóc és környéke, vagy az Ipoly túlsó partja, mint azt Csáky Károly gyűjtése mutatja. A hagyományőrzőbb jelleg esetünkben egyrészt azt jelenti, hogy bizonyos — főleg mágikus — szokások tovább voltak érvényben, még több idevonatkozó emlék gyűjthető, s nagyobb részük ma is közismert az idős emberek körében. Mindez természetesen csak hozzávetőleges megállapítás, hiszen egy-egy szokás, hiedelem hiánya valamely összehasonlításul szolgáló publikációból nem feltétlenül jelenti azt, hogy módszeresen tisztázott negatív adattal állunk szemben. - Továbbá gyűjtőterületemen a szokások, hiedelmek emléke még hozzávetőleges rendszerben rögzíthető, amely rendszer szerves összefüggésben áll a vidék hagyományőrzőbb társadalmával, különösen a nagycsalád intézményének konzerválódásával. A szokáskör tárgyi tartozékai vonatkozásában pedig az újjal szemben tapasztalható — a hagyományosan szervezett társadalmakra általában jellemző — fokozott tartózkodás érvényesül. Ha immár a gyűjtött anyag egyes részleteit hasonü'tjuk össze a magyar nyelvterületről rendelkezésre álló adatokkal, találunk olyan elemeket, amelyek az észak-magyarországi lakosságra jellemzőnek látszanak. A hatékony születéskorlátozás — szoros kölcsönhatásban a gazdasági, társadalmi viszonyokkal — később kezd terjedni itt, s nem ölt olyan végletes mértéket, mint a polgárosultabb, elsősorban dunántúli és dél-alföldi területeken. Palóc sajátosságnak tűnik a sátor, sátor lepedő, fekvő (asszony)