Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

ÁLTALÁNOS TANULSÁGOK

mellett a terhesség egy feszültséggel, szorongásokkal teli állapot, amely szervezetét fizikai szempontból is az élettanilag indokoltnál fokozottabban megterhelte. Mindezt azonban, a szülési fájdalmakkal együtt az asszonyi sorssal járó, szükségszerű rossznak tekintették, lelki traumát nemigen okozott számukra. A gyermekágyas időszakban a szűkebb és tágabb közösség fokozott figyelemmel fordult a nő felé, s munkaképes állapota mielőbbi visszanyerését különböző módon igyekeztek biztosítani. Az utód vüágrajötte az anya számára nem jelentett különösebb érzelmi élményt, feloldódást, meghatározónak azt ítélték, hogy általa elsősorban napi gondjai sokasodtak meg. Az anya—gyermek közötti, bensőséges kapcsolat kialakulását emellett a nagy- és generációs családokban hátráltatta az is, hogy a gyermek felügyeletét, nevelését a családi munkamegosztás értelmében rövidesen a gazdasszony (nagyanya, dédanya) vette át, míg a menyecskét ismét elsősorban a gazdasági munkákba vonták be. Változás csak jóval később mutatkozott, amikor a gyermek, elsősorban a kisleány, munkavégzésben, érzelmi vonatkozásban valamelyest partnerévé vált az anyjának. Mivel az újszülöttnek általában kevéssé örültek,

s értéke a gyermeknek, amíg hasznot nem hajtott, alig volt, ellátására, nevelésére, egészségügyi gondozására anyagilag csak a lehetséges minimumot fordították. Még a csökkenő szaporulatú nagygazda családokban is csupán a második vüágháború előtti években jelentkezik valamelyes változás olyan tekintétben, hogy az apró gyermeket is immár ünnepi külsőségekben a családi presztízs hordozójának tekintették, s betegsége esetén végszükségben hajlandók voltak anyagi áldozatra. Az anyag bemutatása során végig igyekeztem szem előtt tartani azt a előzetes célkitűzésemet, hogy a jelenségeket gazdasági, társadalmi összefüggésükben vizsgáljam. Ilyen jellegű meghatározottság több síkon érvényesülhet. Primer szinten a kapcsolat magától értetődő, nyilvánvaló. Pl. a terhes asszonyt nem kímélték a munkában, mert munkaerejére a családi gazdaságban szükség volt. Mindez azonban jelentkezhetett áttételesebben is. A gazdasági, társadalmi viszonyok meghatározzák adott szinten egy adott közösségnek a szaporulat mértékével kapcsolatos felfogását, aminek függvényeként alakul a gyermek családon belüli értéke. Ez összességében formálja a várandós anyához, és a gyermekhez való viszonyt, s a velük összefüggő szokásokat is. Az előbbi példánál maradva: tekintve, hogy a kevés gyermek mellett törtek lándzsát, eleve indokolatlannak tartották a terhesség konzerválását az asszony kímélése révén. (Motiváló tényező