Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

ÁLTALÁNOS TANULSÁGOK

ÁLTALÁNOS TANULSÁGOK A születés hagyományköre tartalrrülag összetett, így a népi kultúra különböző területeivel áll kapcsolatban. Tényszerű alapja biológiai, s mint mmden vélt vagy valós egészségügyi elváltozással járó jelenségnek, van egy népi gyógyászati oldala. Ez önmagában is sok egybeesést mutat a néphittel. Másfelől közeütve: a néphit-, népi tudásnak részét képezik a születésről, gyermekről kialakult elképzelések, amelyeknek e szempontból lényege az, hogy már a gyermek vüágrajötte előtt, illetve közvetlenül születésekor eldőlnek adottságai, jövője, s ez a felfogás a mágikus előüások, tilalmak, jóslatok sorát vonta maga után. Továbbá a születés, mint kezdet, a következtében tisztátalannak, védtelennek tartott anya és csecsemő eleve vonzza a természetfeletti erők, ártó hatalmak beavatkozását, ami a mágikus megelőzés fokozott előtérbe helyezését eredményezi. Mindezt átszövik a kereszténység idevonatkozó tanításai, nemegyszer sajátos ötvözetet alkotva a korábbi képzetekkel, s a témát a vallásnéprajz felé tágítják. Sok szálon kötődik'a téma a népi társadalom kutatási területéhez. Előzményként bekapcsolható a szexuális élet, s ennek erkölcsben mutatkozó vetületei. Az újszülöttből megfe'elő befogadó szertartások következtében válik társadalmi lény, a család, a közösség, s a keresztény egyház tagja. Ennek megünneplése alkalmul szolgál a rokoni, baráti kapcsolatok erősítéséhez, s a közös szórakozáshoz. Elsőszülött esetében jelentős még az anya, Ületve a fiatal pár státusában beállott változás, a szülők és keresztszülők között ekkortól életbelépő műrokonsági viszony. Ahhoz, hogy adott időben a születés kérdésköréről valós képet alkothassunk, szükség van rá, hogy a terhesség, gyermekágy, csecsemőkor életszakaszát az ünnepek és hétköznapok folyamatába állítva kísérjük végig. Ezáltal járulékosan ide kapcsolhatók távolabbi témák (pl. táplálkozás, viselet, bútor) bizonyos részletei is.