Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Szemmelverés

51. Ugyanezt tapasztalta Morvay J.. 1956. 76., Kresz M.. I960. 240. 52. Hasonló gyakorlatról számol be Kresz M.. 1960. 240. Az esti fürdetést tartja gyakoribbnak az Ipoly-völgy lejjebb eső szakaszán Bády L.. 1977.513. 53. Kalotaszegen hathetes koráig fürdették a csecsemőt reggel, este (Kresz M.. 1960. 240.). Napi kétszeri fürdetést említ korhatár nélkül VajkaiA., 1943. 90., Morvay /, 1956.198. 54. Jung K. Gombosról speciális babateknőt említ, de nem részletezi, hogy milyen volt ez (Jung K., 1978. 37.). 55. Dávodról ismerünk mindössze idevonatkozó adatot, ott csak az 1920-as években terjedt el a babaszappan használata (Göldner M., 1971. 9.). 56. Arra nincs adat, hogy a fürdővíz előkészítéséhez, a fürdetéshez kapcsolódóan mágikus eljárásokat gyakoroltak (vö. Kálmány L., 1885. 10., Dörfler F., 1893. 220.. KissL., 1919. 87., Gönczi F., 1937. 62., Vajkai A., 1943. 34., Kresz M., 1960. 240. ). 57. Arra. hogy fedél alá öntötték volna, nem emlékeznek (vö. Kresz M. 1960. 241. ). 58. A szomszédból az az öregmami, az mondta. Hogy nem jó este a gyerek fürdővizit kiönteni. Mer

1 akik a házban meghaltak, azoknak a lelkeik ott tanyáznak a küszöbön. Egyszer átmentem édesanyámhoz Halásziba a gyerekvei. Ránksötétedett. Édesanyám mondta, hogy maradjunk ott éjszakára. Megfürdettem a kicsit, meg a pelenkát is kimostam. Gondoltam én arra, hogy nem kéne kiönteni. Mer" akkó' még fiatal vótam, az ember oszt könnyebben hisz az öregeknek. De hát csak nem hagyom benne a piszkos vizet. Kinyittam az ajtót, oszt zsupsz... Hát mintha tényleg lett vön ott valaki. Ollyan nagy faajtó vót akkor, nem ilyen üveges, hát én úgy bevágtam, ahogy csak tudtam. Nagyon meg vótam ihedve. Mondom aztán édesanyámnak, hogy mit mondott Lónk keresztanyám. Ő csak rázza a fejit, hogy ilyen nincsen. De mondom - még hallottam is. ahogy rázakozott. Biztos a Bodrit öntötted le, az rázakozott meg. Nem, nem - mondom - magasabb foma vót a'. Egész éjjel le nem hunytam a szememet, csak forgolódtam. mer' féltem. Édesanyám meg mondta, hogy még ha igaz is. ebben a házban még nem halt meg senki, mer" új ház vót. De én csak mondtam, hogy én leöntöttem valakit. Másnap reggel gyün be édesapám, mer" Ő kinn aludt mindig az istállóban: Mellikőtök vót úgy mebbolondulva az este? Gyüvök haza, oszt hogy nyílott az ajtó, megvárom, mellikőtök gyün ki. De nem gyütt senki, csak kizúdított valamit. Nem tudom víz vöt-e vagy húgy, mer" meleg vót. Jó vizes lettem éjjelre. Mondja neki az édesanyám:Mé' nem gyütt be kend memmondani, ez a lyány nem aludt semmit az éjjel, úgy félt, hogy a halottakat öntötte le. Hát mán csak csak lefekvőre nem haragítom föl magamat - mondta édesapám. (Nagyné Galcsik Mária, sz. 1904., Ludányhalászi).