Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Szemmelverés

12. Ennek mágikus serkentésére nem találtam adatot (vö. Temesváry R., 1899. 97- 98., Gönczi F., 1937.91.). 13. A földrefejés mágikus tilalmát vidékünkön nem ismerik (vö. KissL., 1919. SS.,FülöpL.. 1969. 16., Timaffy L., 1975. 210.). 14. A kifejt előtej ágy alá öntését ugyancsak már magyarázat nélkül említi Gönczi F., 1937.92. 15. 1940 körül másutt is általános volt már a tejszívó (ld. Vajkai A., 1943. 100., KreszM., 1960. 238.). 16. Ez utóbbit célzó mágikus eljárások emléke nem maradt fenn (vö. Gönczi F., 1937. 91.). - Arra nincs adat, hogy mágikus praktikák segítségével a gyermeket serkentették volna a szopásraíyö. Kármán J., 1877. 105., Liszt N., 1906. 35., Gönczi F., 1937. 91.). - Az első szoptatáshoz kapcsolódó hiedelmeket nem találtam (vö. Temesváry R., 1899. 98., GöncziF., 1937. 95-96.,Kardos L., 1943.22.). 17. A mezei munkák idején a szoptatás kérdésének megoldására - a gyermekek kiszállítása kivétel - ugyanezeket említi Morvay J., 1956. 33., 76. 18. A tej ilyen megindulásához kapcsolódó hiedelemre nem emlékeznek (vö. KissL., 1919.89.). 19. A nyál rontáselhárító értelmezésére ennek kapcsán nem hivatkoztak (vö. Dörfler F., 1893. 217., Temesváry R., 1899. 93.). Egyéb, praktikus indokolást sem fűznek az emlők megnyálazásához (vö. Gönczi F., 1937. 95.). 20. A teknőbölcsŐ használatának, mint majd később rátérünk, már csak halvány emléke él, így nem sikerült felderítenem, hogy az ebben tartott gyermeket hogyan szoptatták (vö. Morvay J., 1956. 199.). 21. Idevonatkozóan is voltak azonban rossz tapasztalatok, örhalomban emlékeznek a századfordulóról olyan esetre, hogy az éjjel így szoptató asszonyt elnyomta közben az álom, s a csecsemő megfulladt az emlőtől. 22. Vidékünkön nem volt szokás az első néhány csepp tejet félrefejni (vö. Gönczi F., 1937. 95.). Az a hiedelem sem ismert, hogy előbb a jobb mellükből jó szoptatni a csecsemőt (vö. Kardos L., 1943. 22.,Kresz M., 1960.238.). 23. A tejképződés mágikus serkentésére — az avatás utáni vízivást leszámítva nem találtam adatot (vö. Dörfler F., 1893. 217., Temesváry R., 1899. 96., 98., Liszt N., 1906. 35., Kiss L., 1919. 88., Gönczi F., 1937. 91., 93-94., Kresz M., 1960. 236., 238.). 24. Ez meglepő volt, hiszen országosan igen gazdag az idevonatkozó hiedelemanyag (vö. Kálmány L., 1885. 24., Dörfler F., 1893. 216., Temesváry R., 1899. 73., 98- 99., Liszt N., 1906. 35., 39.,KissL., 1919. 88., Gönczi F., 1937. 70., VajkaiA., 1943. 21., 34., 92., 99., KreszM., 1960. 226., 238., Szathmári L, 1978. 231-232. stb.). Örsi /., azonos időszakban végzett gyűjtéseiből levont következtetése szerint