Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
CSECSEMŐKOR - Szemmelverés
E Diószegi Vilmos által gyűjtött gyógymódnak magam már csak az alábbi, kopott változatát találtam meg: ,,Főttésztát csinyáltam néki rozslisztbül. És annak a vizibe fürdettem a gyereket, naplemente előtt. Csík vót... Hit mit csinyáltam vele? Odahánytam a baromfinak, mer' ugye ragacsos vót" (Mártonné Bernáth Jolin, sz. 1916., Örhalom). Amennyiben a házilag gyakorolt eljárások nem vezettek eredményre, gyógyítóasszonyokhoz fordultak. Vidékünkön a két világháború közötti időszakból a leggyakrabban emlegetettek a szécsény kovác si, varbai, kővári és pusztaberki asszony. 188 Ezek jobbára fürdőket javasoltak saját gyógyító akciójuk mellett. Legtöbbjük pénzt nem fogadott el, csak természetbeni honoráriumot, bár volt példa az ellenkezőjére is. E gyógyítók tevékenységével részletesen nem foglalkoztam, pusztán illusztrációképpen idézek néhány ide vonatkozó visszaemlékezést: ,,Másfél éves lehetett akkor a gyerek (1920 körül). Nagyon gyenge vót, nem aludt. Mondja anyám nekem, hogy eztet el köllene vinnyi ahho' az asszonyho' Berkibe. Hogy az öreg Szabóného'. Én is vittelek tégedet, jó, ha hetüs (egyhetes) vótá\ E'mentünk. De akkor az öregasszony mán nem élt, akihö' engemet vitt édesanyám. De a menye igen. Az is értette. Mentünk szegíny anyámmal gyalog. A férjem oszt gyütt utánunk. Na, mondja az öregasszony, mer' akkor mán az is öreg vót: Jajjajj'- Édes fiaim! Mér' nem hoztátok ezt előbb?! Mennyit szenvedhetett szeginke! Mer' - így beszélte az asszony - ez úgy gyün, mint a tüdőgyulladás. És az orvosok írják rá a sok vizesruhát, oszt attul mégjobban gyün rá a nyavalya. - Kibontottuk. Az asszony mennézte, oszt mekkérdezte tüüe: No, esző kényükét? Adott neki. Zsírval. Azt oszt megette. - No, menjetek haza. Oszt a férje menjen el a patakra, oszt hozzon onnét vizet! De úgy keU merni, hogy először merített levíznek (a víz folyásával egyirányba): Esse jó! - visszaonti. Másodszor ugyanígy: Esse jó! Harmadszor aztán visszakézbül köllött mernyi, de felvíznek (a víz folyásával szemben). Ez a jó! Ezt a vizet el keüett vinni az asszonyho'. Nem az egészet, csak egy keveset belülié. Én vótam vele. Valamit csinyált, aztán kihozott egy üveg vizet. Az üveg ugyanaz vót, de a víz más... Hogy oszt abba a vízbe tett vón valamit, amit én vittem? Nem tudom. De, hogy vigyem haza, oszt ebből öntsek a patakrul hozott vízbe. Megmelegítettük, osztán viszszakézbül meg kellett mosnyi a gyerecskét. Utána meg az apja ingibe becsavarni. Ezeket mind az asszony mondta. Na oszt ha kislyány, akkor az anyja pendelibe kell. Háromszor kellett ezt megcsinyálni, de harmadszorra mán a gyerek ollyan víg vót?! - Vittünk neki aztán vagy 5 kiló korpát, meg egy kis abrakocskát. Nem kért ő semmit, csak hogy amit nekem megér, hogy segített. - A többivel is elmentem hozzá. Úgy került, hogy mind a hármat el keüett vinnem.
