Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Szemmelverés

Közismertek a növényi főzetek is. Ezeknél a fürdetés és paritás kifejezést használják. Ugyanis gyakran előbb gőzölték a főzet fölött a gyermeket, s utána fürdették meg benne.

179 Az ismertebb gyógynövényeket bárki összeszedte. Leggyakrabban a kakukkfüvet, marmancsoi (kamilla), tisztesfüvet, bodzavüágot emütüc.

180 Fontos volt. azonban, hogy többféle legyen. Egyesek itt is kilencféléről beszélnek (Hugyag). Ezért sokan a széna pernyét tartják legcélszerűbbnek, mondván, hogy abban mindenféle fű van. Valamennyi községben volt azonban egy-két öregasszony, aki specialistája volt a gyógyfüvek alkalmazásának, s a súlyosnak vélt esetekben azokhoz fordultak. „Az én mamikám az értett hozzá. Olyan füveket szedett, amik jók szemverés eUen. A füveket megfőzték vízben. Vót, aki leszűrte, vót aki nem. Egy dézsába kiöntötték a vizet, oszt attul függött, mekkora a csöpp. Ha kicsi vót a baba, a dézsa fölé tartották, ha mán nagyobb vót, ráültették a dézsára. Körülfogták egy lepedővel, hogy a pára ne menjen ki. Paritás után bele is tették a kicsit a vízbe, megfürösztötték, oszt becsavarták egy ruhába,és betették az ágyba. Háromszor keUett ezt csinyálni. Három harangszókor. És közben elmondták az Úrangyalá-t. Aztán ha hálákra van igézve a gyerek, akkor nem lehet rajta segítenyi sem ezzel, sem mással. De ha nem, akkor jobban lesz tőle. Én ötéves vó'tam, amikor velem csinyálták" (Verseginé Szabó Mária, sz. 1895., Litke). Többen emlékeznek arra, hogy borostyán főzetében is megfürdették a szemmelvert gyermeket. Kisfiúnak olyan ágat szedtek, amelyik felfutott a fára, kislánynak pedig olyat, amelyik a földön kúszott.

1 81 Van néhány adat arra is, hogy küenc gyümölcsfáról szedett ág főzete, avagy küencféle bab üyetén alkalmazása szintén használ.

182 Mindenütt ismert volt a rókafő főzetében történő fürdetés. Alkalmazásának gyakorisága a küenc sírról hozott szerekével vetekszik, és jobbára annak sikertelensége esetén alkalmazták. „Ügy mondták nálunk: igézetbe' van. Én is abba vótam egyéves koromig. Mer' mindig ríttam. Fogtak egy rókát. Lyánynak nőstényrókát, fiúnak bakróka használt. Ennek a fejét főzték ki vízben és abbul csináltak agyereknek fürdőt. Mindig ebbe fürdették, ameddig rendbe nem jött. Fontos vót az is, hogy a harmadik m 185 gerenda alatt legyik a teknyo, amikor fürösztik benne e gyereket. Mikor kiöntötték a teknyőbe, figyelték: ha fölfelé száll a gőz, akkor jobban lesz tőle a gyerek, de ha csak úgy kúszik, akkor biztos, hogy meghal. Szóval az üyen fürdetés nem mindig használt, csak akkor eldőlt, hogy mi lesz agyerek sorsa. Vagy jobban lett és akkor meggyógyul, vagy ha nem,akkor hamarosan meghal. De legalább nem szenved tovább szegénke" (Dudásné Nagy Mária, sz. 1913., Ipolyfödémes).