Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Ruházat

Ruházat A csecsemőöltözet nem sokból állt. A kising~~féling mindig gyolcsból készült, szabása egyezik a keresztelői öltözet leírásánál bemutatott darabéval. A hétköznapra szánt ingecskék nyakkivágása,ujja esetenként csak saját anyagából szabott pánttal volt szegve. Vizsgált időszakunkban azonban többnyire igyekeztek keskenyebb-szélesebb bolti slingelést használni szegőként az ujjakra, illetve a nyakkivágásnál körgallér-szerű, húzott vagy rakott fodrot (Litkén ganga volt a neve) varrtak a slingelésbŐl. Aki nagyon ki akart tenni magáért, slingelés helyett csipkét vett. Litkén ezt inkább maguk horgolták.

65 Az ilyen csipkés kisingtt azonban már csak ünnepi alkalomból adták a csecsemőre. Egyébként az ünneplő ingecske többnyire mindössze annyit jelentett, hogy az egyik darabot csak ilyenkor használták, így jobban meg volt kímélve. 3-4 kising készült egy csecsemőnek, több fölösleges volt, úgyis hamarosan kinőtte. Egyesek szerint egy fel, egy le, azaz egyiket ráadták, másikat mosták. Nagygazda családok ebben is igyekeztek kitűnni, s előfordult a két világháború között, hogy 10—12 ingecskét varrtak a babakelengyébe. Az első ingeket hozzávetőleg háromhónapos kora táján nőtte ki a gyermek. Az újabbat már úgy készítették, hogy hátul össze volt varrva, csak hasítékot hagytak, amin befért a feje, s aztán a nyak körül ezt szatying megkötők segítségével fogták össze. — Általánosan elterjedt hiedelem volt, s még a két világháború között is sokan tartották ahhoz magukat, hogy a szemmelverés megelőzése céljából kifordítva adták rá a csecsemőre kisingét.

66 Szerepe volt a gyermek ingének a gyógyításban is. Rossz betegség, szivszorítás, ritkábban ihedség betegségneveket emlegetnek, közös tünetük, hogy a gyermek rángatózik, habzik a szája. Ilyenkor gyorsan le kellett róla tépni az inget, s átdobni a háztetőn. Egyesek szerint jó valami kéznél lévő követ, téglát belegöngyölni, úgy jobban repül. Ahol leesett, elásták. A két vüágháború között még volt példa e gyógyítási módra. Hűvösebb időben az ing fölé rékÜ (kiskabát, kötöttkabát) került. Előfordult, hogy meghorgolták maguk, azonban általánosnak már az 1910es években is az tekinthető, hogy készen vették vásáron, utóbb boltban.

6 7 A gépi kötésű, hosszú ujjú, derékig érő rékli hátul végig nyitott volt, s pertlivel kötötték meg a nyaknál.

68 Ebből 2-3 darab kellett egyidőben a gyermeknek, módosabbak többet is vettek.