Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
CSECSEMŐKOR - Szoptatás
rabban azt hozták fel, hogy addig az anya nem esik ismét teherbe. Mások a gyermek egészséges fejlődése szempontjából tartották ezt kedvezőnek. Különösen ha az apróság olyan nyomorú't volt, igyekeztek tovább táplálni anyatejjel. Akinél kezdett csökkenni a tej mennyisége, többnyüe fölöslegesnek tartotta az elválasztást, ha le is telt az egy év, mondván: azt a kicsit még od'adom neki, hadd szíjjá ki. Természetesen ha az anyának előbb apadt el a teje, 4—5 hónapos gyermeknél már ebből nem csináltak problémát. Sokszor az újabb teherbeesés vetett véget a szoptatásnak. Volt olyan gyermek is. aki magától elhagyta, nem kellett neki mán csöcs. Kevés adatot kaptam arra vonatkozólag, hogy mely időszakot tartották kedvezőnek a gyermek elválasztására. Ezekben is praktikus okokat jelölnek meg. 36 Néhányan a tavaszt említik olyan indoklással, hogy akkor kezdődnek azok a ző'd ételek. Többen kedvezőtlennek ítélik a nyári hónapokat, mert akkor könnyebben kap bélhurutot a gyermek. Mégis jócskán volt rá példa, hogy éppen a betakarítási munkák miatt választották el a gyermeket, hogy az anya nyugodtan dolgozhasson. 3 7 Az elválasztás vidékünkön is azt jelentette, hogy egyik napról a másikra abbahagyták a szoptatást. Leggyakoribb módja az volt, hogy egy-két hétre elvitték a gyereket valamelyik nagyszülőhöz, s úgy igyekeztek, ne is lássa az anyját addig. Azalatt elfelejti a csecset. Ha nem látott, jóllakott étellel, nem sirt. Amikor erre nem volt lehetőség, fokhagymával, korommal, cipőboxszal bekenték a mellüket, s ha a gyermek szopni akart, ijesztgették is az emlőkre mutatva, hogy bohó, kókós 3 * avagy elriasztani igyekeztek: kakás. 39 Mindenütt ismert volt az a módszer is, hogy kefét tettek az emlőjük elé, s a gyermek megszúrta benne az arcát. 40 A tej elapasztásának leggyakoribb módja volt, hogy vizes borogatást tettek a mellükre, s fölötte egy száraz ruhával jó szorosan átkötötték. 4 1 Egyesek szerint a száraz ruhával történő leszorítás is elegendő. S általában igyekeztek minél kevesebb folyadékot fogyasztani. Szórványosan van adat még. rá, hogy kiszopatták a tejet az asszony melléből, nehogy beledagadjon vagy a fejibe menjen. „Énnekem úgy vót, mikor én választottam Pistimet, elmentem káposztával Tarjánba. Másnap mikor visszagyüttem, úgy ériztem, szétszakad a mellyem. Vót egy olyan szegény család, azokat segítettük. Ott vót úgy 7-8 éves furma gyerek, oszt kiszopattam velük. Persze kiköpték. Oszt többet meg se jött" (Balláné Hegedűs Ilona, sz. 1899., örhalom). Gyakoribb azonban az volt, hogy kifejték. Már a két vüágháború között
