Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztelő

állásuk súlyáról a közösség előtt bizonyságot tegyenek. Mivel e rétegnek a legutóbbi időkig iránymutató szerepe volt az életforma terén, a nagyszabású keresztelők, példáját lehetőségeik szerint a középparaszti réteg is igyekezett átvenni, ha a születéskorlátozás okozta változás náluk ezzel nem is volt mindig szinkronban. E tényezők mind fokozottabb érvényesülése időben egybeesik a csecsemőhalandóság csökkenésével, aminek következtében már inkább halasztható az újszülött keresztvíz alá tartása. A hiedelmi okok is háttérbe szorultak, így válik egyre általánosabbá a 30-as években a vasárnapi keresztelés és a folytatásaként megtartott nagyszabású vendégség (B

2 típus). A templomi szertartás körülményei azonosak az A

2 típuséval, a lakoma formája azonban a B, típussal egyezik, illetve méreteiben méginkább fokozódik. Alkalomszerűen további rokonokat is meghívnak (nagyszülők testvérei, szülők elsőfokú unokatestvérei közül), s a már többször említett, ünnepi étkezést általában érintő változások meUett, a szükségleteket mindinkább meghaladja a háznál készített, ületve a vendégek által összehordott enni-innivalók mennyisége.

117 Különösen szemléletes ez örhalomban. Itt erre az időszakra esik a poszrik-hordis szokása elhalásának azon fázisa, amikor a keresztanya egyszerre, a keresztelőbe igyekezett elvinni mindazt, amit egyébként a napi látogatások során hozott volna. Az ételek fajtái nem térnek el attól, ami keresztelőkor korábban is szokásos volt, viszont öt-hat liter tyúklevest is megfőzött, többféle tésztát vitt, s kalácsot is bőven. Az egyes tésztafélékre megadott, már ismertetett, mennyiségi normák ilyenkor is érvényben voltak. Ha még hozzátesszük, hogy ezen község módos rétegében a két világháború között valamennyi meghívott nőrokon egyformán vitt ennivalót a komaasszonnyal, nyüvánvaló, hogy az ésszerűséget meghaladó mennyiségű étel gyűlt össze. Példaként idézem egyik Iegmódosabb adatközlőm visszaemlékezését egyetlen gyermeke keresztelőjére: ,fiikor Jolánykám született (1926), csak bodagbul százhúsz gyütt össze. A rokonság hozta. Aki gyütt-ment erre, anyósom mindenkinek adott belőle" (Fábiánné Járja Márta, sz. 1908., örhalom). A bőséges evést-ivást késő éjjelbe nyúló mulatozás kísérte. A Bj típusnak átmenetiségéből fakadóan — legsokrétűbb a tartalma: magában hordja tulajdonképpen az A típusokét, domináns a B, -el való azonosság, s csírájában benne rejlik a mai változat (C típus) lényege is. A Bj , Bj típusok kapcsán felvázolt időbeü fejlődési folyamat legpregnánsabban az őrhalmi, hugyagi gyűjtésekből mutatható ki. A változás gazdasági, társadalmi beágyazottsága szükségszerűen eredményezett bi-