Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztelő

ő községükben kerül sor a vasárnapi istentiszteletre, hogy ne kelljen kocsival utaztatni a csecsemőt. Ebből két—háromhetes eltolódás is adódhatott. A kórházban vüágrajött gyermeket már mindig vasárnap keresztelték, egy-két héttel azután, hogy hazaérkeztek a kórházból. A keresztelő konkrét időpontját tekintve az egyház közvetlen befolyásával is számolnunk kell.

63 Pl. Ludányban az első vüágháború után a pap maga kérte a híveket, hogy amíg káplán nem lesz, aki teheti, inkább hétköznap vigye keresztelni a gyermeket, mert egyedül nehezen győzi az ünnepnapi teendőket. Tipikusabb viszont utóbb éppen az ellenkezője. Patakon a 60-as évek elejétől kezdeményezte a pap, hogy vasárnap tartsák a keresztelést. Dejtáron, Ipolyszögön az utóbbi 10—15 évben többnyüe csak minden hónap első vasárnapján lehet kereszteltetni, Drégelypalánkon pedig 1970-től az új pap jelesebb egyházi ünnepekre gyűjti össze a kereszteléseket. Ezen intézkedések elsősorban azt célozzák, hogy az egyház minél ünnepélyesebb formákat biztosíthasson a szertartáshoz.

64 A keresztelés napján Litkén és Ipolytarnócon a bábaasszony érkezett elsőnek a házhoz. A szokott módon reggehvel várták. Ludányhalásziban útközben beszólt a komaasszonyért, s együtt jöttek. A többi községben nem voltak üyen kötöttségek, általában mindketten igyekeztek, hogy időben ott legyenek. Ez konkrétan a mise, istentisztelet időpontjától függött, örhalomban, Csesztvén, lpolyvecén a koma is mindig elkísérte feleségét, másutt megoszlanak az adatok: számított, hogy mennyire voltak elfoglalva a mezei munkákkal, módos gazdaember hamarabb elment, első gyermeknél inkább volt rá példa. Lényeg azonban, hogy nem volt kötelező a koma keresztelés előtti megjelenése. Ha hétköznap kereszteltek, vasárnap délutáni öltözetben voltak a résztvevők, vasárnapi keresztelésre pedig azt az ünneplőt vették fel, amelyben aznap egyébként is mentek volna a nagymisére. A bábára nem vonatkoztak szigorúan e szabályok, gyakran vasárnap is csak köznapi kimenőruhájában volt. Az érkező vendégeket üyenkor a háziak mindössze egy stampó (kispohár) pálinkával, nagy hidegben forralt borral kínálták meg. A keresztanya és a bába mindjárt hozzálátott a csecsemő felkészítéséhez. Esetenként adódhatott úgy is, hogy a bába, előbb érkezvén, már elintézett mindent. Nagycsaládnál, generációs családnál pedig gyakran az anyós gondoskodott e vonatkozásban az újszülöttről. Megfürdették, bepelenkázták, majd ráadták a kisinget.

65 Efölé került a keresztelő kabát, amit bármüyen, vékonyabb fajta, fehér selyemből készíthettek, s díszítése finomabb csipke volt. A 30-as. évektől mmdinkább kiszorította, az