Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLÉS - Tragikus kimenetelű szülések

tett le valaki egy gyereket a kert végibe? Menjünk ki együtt mennézni! De ű is félt: Ne törődj vele, hallegyen! Anyósom mán tudta: Figyeld meg, Hona, minden hetedik esztendőben szólal meg. Az olyan gyerek, akit nem kereszteltek meg, akit úgy elhajtottak, csak úgy elástak. Mer' legalább az anyja mekkeresztelte vóna ugye?! A szomszéd menyecske gyereke vót. Nagyon menyecskés vót az ura, de azér* neki is mecscsinálta a gyereket. Oszt nem akarta a menyecske, hát eltette. Látod, az a büdös asszony, nem merte az ű kertjibe elásni, ide ásta el a mi kertünk végibe, a fűzfa alá. Félt ugye, mer' akkor a csendőrök nagyon hajhászták a gyerekelvesztést. - Hát én oszt el is felejtettem ezt. Hét év múlva rá, éjjel csak felébredek, hogy mintha gyerek sírna. Akkor mán anyósom nem élt. Akkor jutott eszembe. A nővérem itt aludta másik ágyban, szólok neki, hallja-e? Hát ű is hallotta. Mer' az úgy van, hogy abban az időpontban, amikor elásták, rá minden hét évben szólal meg. No én oszt másnap reggel kimentem, oszt így kézvei mekkereszteltem (keresztet rajzolt a levegőbe) szeginkét: Én téged mekkeresztellek az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Azóta oszt nem sír" (Baüáné Hegedűs Ilona, sz. 1899., örhalom). Az idevonatkozó temetési szokásokat a vallási szabályok befolyásolták. Katolikus pap nem vállalta a temetést, sőt szentelt földbe, azaz a temető kerítésén belül sem kerülhetett az ilyen csecsemő teteme.

100 Többé-kevésbé az első világháború után a papok hallgatólagosan már eltekintettek az utóbbitól. Általános vélemény szerint a kis halottat csak egy pelenkának készített vászondarabba csavarták, s papírdobozba tették. Esetleg egy kis faládikát (katula, katulka)

101 tákolt össze számára az apa. Néhány adatközlő szerint, az időre, de halvaszületett, illetve keresztelés előtt elhunyt csecsemőt már felöltöztették ingecskébe, főkötőbe, s szabályos kis koporsót csináltattak neki.

102 Ludányi adatok szerint egy kék szalagot kellett a csecsemő derekára kötni.

103 Emlékezet szerint régen a temető sáncba, temető árkába,

1 04 kívülről a temető kerítésének tövébe földelték el. Szertartás nem kapcsolódott hozzá, még az sem mondható szokásnak, hogy egy imát elmondtak fölötte. Mindössze úgy igyekeztek, hogy az esti harangszókor induljanak a temetőbe.

105 A szokást végző személy sem volt a legtöbb helyen kötött. Általában az apa vitte

106 ki hóna alatt a dobozt, de elintézhette bárki a családból, sőt a bábaasszony is,

107 ha úgy adódott. Ludányhalászi hagyomány szerint azonban ez a keresztanya kötelessége volt. — Későbbi gyakorlatnak látszik, hogy egy rokon jobbára valamelyik öregszülő sírjába ásták el.

108 Patakon estefelé valaki a családból kivitte a temetőbe, s a sírásó néhány pengő fejében sötétedés után elhantolta valamelyik hozzátartozó sírjába. A kis halottnak semminemű sírjel nem járt.

109