Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
SZÜLÉS - Előkészületek
is (Ipolyvece). hogy a bábamesterség családon belül öröklődött. 15 Közben üzentek a menyecske anyjának is. 16 A férfiak közül ha valaki éppen otthon tartózkodott, gyorsan másutt nézett dolog után vagy elment a kocsmába, ha pedig éjszaka volt, kihúzódtak az istállóba,szénapadlásra. A házbeli gyermekeket szomszédasszonyok vették pártfogásukba. A menyecskék is igyekeztek elmenni hazulról: Ment onnan mindenki, nem szerették azt nézni A bábán kívül legtöbbször az anyós, a szülőasszony anyja, ha élt még az öregmami (az após velük egy fedél alatt lakó anyja), ők voltak jelen a szülés alatt. Ha úgy adódott, valamelyik idősebb menyecskét hívták még be segíteni. Amennyiben a fiatalok külön laktak,a fiatalasszony anyja az anyós helyett inkább valamelyik tapasztaltabb rokonnak, szomszédasszonynak szólt. Általános vélemény, hogy két-három segítségre volt ilyenkor szükség. 17 Elsőnek hozzákezdtek a szülőágy készítéséhez. 18 A legidősebbek emlékezete szerint az öregasszonyok gyakran így sopánkodtak: Jaj, jaj!Mink dehogy piszkítottuk vó'na be az ágyat/ Mink a fődön szültünk meg. 19 Minden bizonnyal ennek a gyakorlatnak emlékét őrzik az idősebbek körében még ma is használatos kifejezések, hogy a bába vette fel, szedte fel az újszülöttet, 20 ami mai értelemben annyit tesz, hogy az ő felügyelete alatt folyt le a szülés. Ilyenkor szalmát terítettek le, s egy ócska rongydarabot, lepedőfélét dobtak rá. A múlt század 90-es éveitől már az ágyban történő szülés mondható gyakoribbnak. 21 A régi típusú lakóházakban, ahol csak az un. ház volt fűthető, télen oda vitték be a fiatalasszonyt, egyébkor azt az ágyat készítették elő, ahol a kamarában aludni szokott. 22 Ha már volt tüzelőberendezés a hátsóházban, télen is a hálóhelyén szült. A szülőágy elkészítése abban állt, hogy kiszedték belőle az ágyneműt, csak a szalmatakarót (durva, kendervászon lepedő) hagyták. Sokan ezt is kicserélték ócska lepedőre, vagy valami rossz vászondarabot, kócból szőtt ponyust terítettek oda az asszony derekától lefelé, hogy ne kelljen sokat mosni. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy célszerűbb volt egy rossz barchent alsószoknyát keresni a szülő asszony alá, mert az jobban magába szívja a vért. A szalmazsák elterjedése után is, ilyen alkalommal kiszedték a derékallyat, s a puszta szalmazsákra fektették rá az asszonyt. A szülésznők sem sokat törődtek a higiéniával, gyakran éppen ők kértek egy rossz lepedőt. Ebben közrejátszott az is, hogy szülés után az ágy rendberakását — bár a múlt század végén miniszteri rendelet tiltotta 23 — falun elvárták tőlük. S az ócska vászondarabbal kevésbé törődtek a háziak, nem feltétlenül kellett kimosni. Az egyik körzeti orvos visszaemlékezése szerint, a
