Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLÉS - Előkészületek

SZÜLÉS A szülés megjelölésére több nyelvi forma használatos vidékünkön. Az öregek gyakrabban alkalmaznak igei szerkezeteket a szülés főnév helyett. Pl. míg le nem szült az asszony, mikor az asszony megszült, mikor meglett neki a gyerek. Gyűjtési tapasztalataim szerint a gyerekezni igenév mindig segédigével szerepel: gyerekezni kellett neki, mikor gyerekezni akartam. Szintén az idősebb generáció elbeszéléseiben a nő nem szüli, hanem születyi gyermekét: csaladot kell születni. Főleg a szlovák betelepítésű falvakban a szül cselekvő igét a születik szenvedő ige értelmében használják: akkor szült meg neki a gyerek, az enyim júniusban szült meg. Nem ritka a szülét forma sem: ha burokban szülét a kicsi. A vajúdó nőt mindenütt szülőasszonynak nevezik. Előkészületek Arról, hogy mikor következik el a szülés ideje, első alkalommal a legtöbb fiatalasszonynak vajmi kevés ismerete volt. Többek szerint az anyós feladata lett volna az idevonatkozó felvilágosítás, de csak ha szerette a menyecskét, akkor törődött vele. Előfordult, hogy a bába figyelmeztette a várandós nőt, de ez sem volt kialakult szokás. Úgy vélekedtek, hogy az első elmaradt menses idejétől kell számítani a kilenc hónapot.

1 A magzat mozdulásának nem tulajdonítottak jelentőséget, sokan állítják, hogy észre sem vették. Általános nézet, hogy a kislány két héttel előbb születik, a gyereket tovább viszi az anyja. Ha a számítgatásuk szerint később világrajött újszülött mégis lányka lett, az idősebb asszonyok tréfálkoztak:No, ti is elveszítettétek a naptárt! (Érsekvadkert).