Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - Egyéb kvalitatív törekvések
80. Ld. még Manga J., 1979. 115., Zólyomi J., 1980. 175. - Ezt és a következő leírt szokást Horváthová, mint a Bars, Hont, Nógrád és Túróc megyei szlovákoknál általánosan elterjedt gyakorlatot említi {Horváthová, E., 1970/a. 113.). 81. Ugyanígy, vagy csak általában termékenységbiztosító értelmezéssel ld. Bálint S., 1968. 151., Horváthová, E., 1970/a. 113., Krupa A., 1974. 79., Csáky K., 1979. 51-52. - A gyermek nemének meghatározására irányuló szokást a fogamzással kapcsolatban nem találtam. Az Ipoly jobb partjáról: nászéjszakán az ágyba fúrót tesznek, ha fiút akarnak, illetve coitus közben főzőkanalat tart a fiatalasszony, ha lányt szeretnének (Csáky K., 1979. 52.). 82. Az idevonatkozó hiedelmek gyakran egymásnak ellentmondóak. Erre már felfigyelt Temesváry R., 1899. 31. 83. Ugyanezeket ismerteti az Ipoly túloldaláról Csáky K., 1979. 54. Továbbá Kelenyéről közli: Ha szövés közbe" lefogyott a vászony, a terhes asszonynak a csipkefával ki költött szalannyi az útra. Ha asszont látott elsőnek, jánya lett, ha embert, akkor gyereke (változatát Szatmár megyéből ld. Csüry B., 1935-1936. II. 360.). Én olyan jóslásra nem találtam adatot, ami bizonyos előidézett akcióhoz kötődik. 84. Arra vonatkozó adatokat nem találtam, hogy szüléskor következtetni lehetett volna a következő gyermek nemére, iUetve befolyásolni próbálták volna azt (vö. Temesváry R., 1899. 60., 61., Gönczi F., 1937.57-58.). 85. Ld. mégFarkasP., 1911. 153. 86. Magam részéről újabb, a természettudományos ismeretek terjedésével összefüggőnek látom azon véleményeket, amelyeke vonatkozásban a terhesség első félidejét tartják veszélyesebbnek (vö. Madár /., 1967. 27., Krupa A., 1973. 192., Zólyomi J., 1980. 258.). Konkrét rákérdezésre a legidősebb adatközlőimtől olyan értelmű válaszokat kaptam, hogy mozdulásig csak vér egycsomóban, csak amikor emberformájúvá alakul a magzat, akkor érvényesülhet az ártalom. 87. Ilyenféle tanácsokat még napjainkban is gyakran hallani az idősebbektől. 88. Ennek konkrétan sárgaságot okozó következményére nem emlékeznek (vö. LubyM., 1935. 147., Gönczi F., 1937. 49., Diószegi V., 1974.80.). 88|a. Ld. még Farkas P., 1911. 153. 89. Ana nincs adat, hogy állapotára kell üyenkor gondolni, forduljon el, avagy jól nézze meg stb. (vö. Temesváry R., 1899. 34-36., Gönczi F., 1937. 46.,BerndorferA., I960. 114-118.). 90. Zagyvarékason az apa erkölcsi kihágásával hozzák kapcsolatba (Pócs É., 1964.90-91). 91. Ebbe a körbe vonhatók az alábbi párhuzamok: Jászdózsán abból eredeztetik, hogy a házaspár többször egymás után volt együtt (Gulyás É., 1976. 80., ugyanez a tótkomlósi szlovákoknál: Diószegi V., 1974. 79., a szlovákiai anyagból: