Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - A realizálás negatív eszközei

használják: elhajtotta a gyereket, elteszik a gyereket, elcsúsztatták a gyereket. Nehéz eldönteni, mit értettek gyakorlatilag a kenegetés alatt, vagy ahogy mások fogalmazzák: kinyomdosták belőle a gyereket. Az elmondott néhány esetből annyi derül ki, hogy ezen eljárást már a terhesség későbbi időszakában, öt—hetedik hónapban alkalmazták, és speciális tudást igényelt, egy-egy öregasszony értett csak hozzá (Örhalom, Ludányhalászi). Viszonylag több adat van arra, hogy valamilyen hegyes tárggyal — drótot, lúdtollat, orsót, kötőtűt, berliner kendő rögzítésére használt, szokatlanul nagyméretű biztosítótűt emlegetnek - felszúrtak a méhbe.

47 Tisztában voltak azzal, hogy ez veszélyes vállalkozás, a menyecske egyedül nemigen mert belekezdeni, legfeljebb csak olyan személyek, akik pénz vagy ajándék fejében több férfival tartottak fenn házasságon kívül szexuális viszonyt (Azok értették az ilyesmit/). A legtöbb faluban akadt azonban olyan öregasszony, aki nem kis ellenszolgáltatás — legtöbbször természetbeni (szalonna, tyúk, Üba, zsír, tojás stb.) — fejében segítséget nyújtott. Esetenként némelyek szinte specializálták magukat erre. Őrhalomból, Ludányhalásziból tudok ilyenre példát, s Balassagyarmatról, Ipolyságról többet is emlegetnek, akikhez vizsgált időszakunkban eljártak a környékbeli falvak asszonyai.

48 „Volt itt Ludányban egy asszony, egyszerű parasztasszony volt, akihez eljártak az asszonyok. Sajnos sohasem sikerült rábizonyítani. Természetesen az asszonyok, ha a kezem alá kerültek is, nem vallottak semmit. Az esetek többségében nehéz is volt megállapítani, hogy a vérzés magától indult-e meg, vagy előidézték valamivel. Feltételezem, hogy sok esetben történt az utóbbi. Nemegyszer előfordult, hogy kihívtak valakihez, és az említett asszony ott téblábolt a háznál, érdeklődött: No, megmarad, vagy nem?" (Vámos István dr.). „Vót olyan már akkoriban is (ti. amikor az adatközlő fiatalasszony volt). Hát csak elmentek Gyarmatra, oszt ott. Akkoriban talán orvos még nem csinálta. - Én üyesmit soh'sem ismertem, igaz lelkemre mondhatom. Ezt is csak úgy tudtam meg véleüenül. Benn vótam Gyarmaton Imrénél, a mézeskalácsosnál gyertyát venni. Ahogy jövök ki, hát csak látom, hogy mindenféle menyecskék bujkálnak a kertben. Lakott ott hátul az udvarban egy asszony. Jött az is kifelé. Hát kérdeztem, hogy minek bujkálnak azok a menyecskék. Azé'mer' jómadarak! Az az asszony mondta, hogy ez aZTmréné elcsinyálja agyereket" (Vargáné Hegedűs Juliánná, sz. 1886., örhalom). Egyesek szerint (Érsekvadkert) a parasztbába töltötte be ezt a szerepet. Hogy azonban a tanult bábák is segítséget adhattak hozzá, arra utal az