Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - A házasélettel, anyasággal kapcsolatos racionális ismeretek forrásai
maga köti be fejét (Nyáry A., 1924.96.). Másutt a felkontyolást említi. Erinek időpontjára csak annyi utalást tesz, hogy „amikor megtörtént a baj" (Nyáry A., 1931. 171.). 60. A törvénytelen gyermek keresztelőjét illetően az agendák is rögzítenek bizonyos eltérést Od. Schram F., 1957. 135.). 61. Inkább használták azonban a már meglévő rokonságból adódó megszólítási formákat (nénike, ángyi). 62. Azaz nem hordtak neki ételt a gyermekágy ideje alatt. 63. Általában nem törődtek vele, egy-két napot feküdt mindössze (Szathmári I.. 1978. 230.). 64. Jelen adattal kapcsolatban megjegyzem, hogy az informátor szerint egy törvénytelen gyermeke már volt az illető leánynak, de annak születése után még nem kontyolták fel. Csak amikor már a másodikkal is látszani kezdett rajta állapota. (Mindkét gyermek ugyanattól a legénytől volt, csak a leány szülei ellenezték a házasságot. - Mivel az eset az 1890-es évek elején történt, az adatot más adatközlőnél nem sikerült kontrollálni.) A nagytöbbség szerint a gyermek születése után mindig felkontyolták a megesettet. 65. Ipolyvecei adatok szerint, ezen tiltásokból fakadóan a leányanyák a kivetkőzés kezdeményezői közé álltak. A 30-as években a főkötő viselete már elmaradt a községben, kikötött menyecskekendőt hordtak helyette. Azonban a leányanyákat ez sem illette meg, az összecsavart kontyra csak áll alatt megkötött felsőkendőt tehettek. (Ugyanez volt a fejviselete a vénlányoknak is 35-40 éves kortól.) Itt és ebben az időben már nem érvényesült olyan szigorúan a sötétebb színű ruhák kizárólagos használata a megesetteknél, viszont a leírt fejviselettel - véleményük szerint - nem álltak összhangban a vüágos, díszes öltözetdarabok. A leányanyák ezért inkább kezdtek „nemesessen járni", azaz a hagyományos paraszti viselet jellegtelen, se nem falusi, se nem városi ruházattal felváltani. 66. Nyáry A. ismét az időpont megjelölésében nem egyértelmű, mikor leírja, hogy a felkontyolás után beállt a leányanya az asszonyok közé a templomban (Nyáry A., 1931. 171.). — Az általam tapasztaltakkal egyező gyakorlatról számol be Tóth F., 1975.124. 67. Temesváry éppen a dajkaság vállalását tartja általánosnak országszerte (Temesváry R., 1899. 91.). Hódmezővásárhelyen is volt rá példa (Kiss L., 1941. 125.). 68. Kiss L. a századfordulótól kimutatható jelenségnek tartja (Kiss L., 1941. 125.),Morvay J. ugyancsak a századfordulótól már gyakorinak ítéli (Morvay J., 1956. 68.). Emh'ti a jelenséget még Tárkány Szűcs E., 1944. 53. - Szathmári I. szerint viszont Berettyóújfaluban ritka eset volt az ilyen (SzathmáriI., 1978. 221.). 69. Hasonló gyakorlatról tudósít Kiss L., 1941. 125., Tárkány Szűcs E., 1944. 80., Jung K., 1978. 75. - Az alföldi területekről vannak adatok arra, hogy szülei is