Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET: TELEPÜLÉS ÉPÍTKEZÉS Zólyomi József

47. Boltíves bejáró és folyosó 1940-es években épült lakóházon. Etes. Zólyomi József felvétele, 1966. PMF 7148. névvel jelölték. A 19. század második felében épült házaknál a koszorúgerenda toldásával, kijjebb eresztésével, az eresz és ezzel együtt az ereszalja is szélesebb lett. Az ereszt tartó gerendákat 2-3 méterenként négyszögletesre faragott faoszlopokkal támasztották alá. A két világháború között az oszlopok vályogból és téglából készültek. A koszorúgerenda toldásával a falalja szélessége megduplázódott, gyakran elérhette a 120 centimétert. A gerendatartó oszlopok közét mellvéddel zárták le, a bejárati ajtónál egy vagy kétfelé nyíló ajtót hagyva. A mellvéd anyaga, az első világháborúig a függőlegesen elhelyezett deszka volt, melyet fűrészelt mintával díszítettek. A két világháború között vályogból, téglából, öntött betonból is készülhetett a 80-100 cm magas mellvéd. A századforduló után épült házaknál nemcsak az udvar, hanem az utca felöli oldalra is tettek oszlopot és mellvédet. A faoszlopok felső végéhez cifrára fűrészelt, lyukakkal díszített deszkát illesztettek. Az oszlopokkal, mellvéddel ellátott házaknál a falallya, ereszallya elnevezéseket a tornác, gang, hambit (Hollókő környéke) váltotta fel. A tornácoszlopos, mellvédes házak a két világháború között szinte minden településen megtalálhatók voltak, számuk azonban csak a Karancs és Cserhát hegység falvaiban volt jelentős. A megye keleti részén (Kazár környéke) a tornác nélküli házak voltak többségben.