Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PÁSZTORMŰVÉSZET Lengyel Ágnes

515. Almafából faragott, festett gyertyatartó részlete a szívét mutató Jézussal. Gyurkó Pál készítette 1939-ben. PM 51.274.1. ban mutatja. Egy másik, szintén csak rajzból és leírásból ismert, galagonyafából faragott feszület elülső oldalára a megfeszített Jézus marhalábszárcsontból faragott teste volt a sima felületbe bemélyesztve. Ugyancsak Madarassy László leírásából ismerünk hüvelykujj nagyságú marhalábszárcsontból faragott Szűz Mária szobrocskát vagy szarvasagancsból faragott gyújtótartót, a szívét mutató Jézus, illetve Káin és Ábel alakjával (MADARASSY L. 1934:21-24). A palóc vidék másik híres faragó pásztora Gyurkó Pál (1869-195?) Nógrád, majd Heves megyei uradalmi kanász volt. „Tizennégy éves voltam, amikor faricskálni kezdtem - írta önéletrajzában - A faragást más öregebb pásztoremberektől figyeltem és tanultam meg..." Ivóbegrék, botok, kanál-, gyufa-, só- és fűszertartók, választóvízzel sárgított, karcolt díszítésű tülök maradtak fenn utána, s a kisebb tárgyak mellett áttört padot, karosszéket is faragott. Munkáit gyakran GyP névjel és évszám jelöli. Faragványait változatos tematika jellemzi. „Minták-