Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PÁSZTORMŰVÉSZET Lengyel Ágnes

kost formázó dudafejet, melynek szeme tükörből van, nyitott szájának sípszárat tartó vége pedig ólomberakással díszített. Egy másik, kecskefej formájú dudafő szilvafából készült. Szarva rézzel van bevonva, szeme két nagy rézszeg, homlokán rézkeretben tükör, füle is rézből van, fülbevalószerű kis karikával. Az egész fejen vékony, hullámosan futó rézberakásokkal geometrikus, kozmikus jelek és szív motívum láthatóak. A dudák basszusát szolgáltató lényeges tartozék a bordó, melynek szárát dombomra faragott gyűrűkkel, ónintarziával ékesítették. A kontrasíp toldaléka lehetett állat alakú faragvány. Elterjedt hangszer volt pásztorok között a furulya, amit a botokhoz, merítőedényekhez hasonlóan domború faragással díszíthettek. A Palóc Múzeum K. J. monogrammal ellátott, 1942-ben készült hétlyukú furulyájára makkos, tölgyleveles indák közé erdei állatokat és pipázó pásztort faragott készítője. A faragáshoz értő pásztorok a parasztok számára is készítettek tárgyakat, a fentebb említetteken kívül olyanokat is, amelyeket ők maguk nem használtak. Mángorlókat, mosósulykokat, guzsalyokat és nagyobb bútordarabokat említhetünk ezek között.