Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)
PÁSZTORMŰVÉSZET Lengyel Ágnes
A debreceni Déri Múzeum Dejtárról őriz egy 1836-ban készült, tégla alakú, belsejében négy rekeszre osztott fűszerdobozt, melyet ékrovással kialakított farkasfogak, tulipános-szíves-leveles ornamentika díszít. A múlt századi pásztorművészet városias, polgárias elemeket is befogadott. A megváltozott igények a meglévő eszközkészletet újabbakkal gyarapították, így készültek óraláncok, úri szelencéket utánzó tükrösök és az üveggyárak mintái alapján só- és paprikatartók, melyeknek díszítményei az ivóbegrék domború faragásaival rokoníthatók. A gyufa feltalálása és általános elterjedése előtt a pásztorok acél, kova, tapló segítségével raktak tüzet, gyújtottak pipára. A tűzszerszámot négyzet alakú bőrből készült erszényben tartották. Kostökböl készült dohányzacskójukban egy napra szánt dohány fért el. Zsebre dugva hordták úgy, hogy díszes sallangjai kilátszódjanak. Később a pásztoroknál - a parasztsághoz hasonlóan - a pipa, illetve a dohányzacskó használatát a cigaretta és tartója, a dózni váltotta fel. A súrlódásra is könnyen gyulladó kénes gyufát marhalábszárcsontból, szarvasagancsból, fából készült gyufatartókban hordták magukkal. Ilyen lapos, hasáb alakú, 68 cm hosszúságú kis dobozkákat eredetileg városi mesteremberek, fésűsök állítottak elő és a pásztorok valószínűleg e városi eredetű gyúj473. Keményfából készített gyufatartó, domború faragással díszítve. A képen látható oldalán Jézus-, másik felén pedig Madonna-ábrázolás van. Barna János készítette. Nőtincs, 20. század eleje. PM 617-1947.