Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

TÁNC- ÉS ZENEI HAGYOMÁNYOK Felföldi László

436. Lapáti Antal, dudás. Romhány, 1930-as évek. Manga János felvétele, PMF 987. kíséretéül szolgáló dallamok között, helyi sajátosságként, gyakori a kétsoros, ún. féldallam (MARTIN Gy. 1970; AGÓCS G. 1997). A városok (Balassagyarmat, Losonc) s városias települések (pl. Szécsény) társadalmilag tagolt táncéletében (ahol az ott élő parasztságnak is helye van) a tánczenei igényeket nagy tradícióval rendelkező cigányzenész dinasztiák szolgálták ki. Ők alkalmanként a környező falvak táncéletének is részeseivé váltak. Erről Lajtha László Nógrád megyei gyűjtései tanúskodnak (LAJTELA L. Balassagyarmat, 1951). iç it ie Nógrád megye tánchagyományának ez a rövid bemutatása is meggyőzhetett bennünket a bevezetőben említett gondolat igazságáról, va-