Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

TÁNC- ÉS ZENEI HAGYOMÁNYOK Felföldi László

430. Táncmulatság. Kazár, 1932. számára rendezett tánc rendszeresen farsang vasárnap és hétfőn volt Fényes Dezső felvétele, valamelyik háznál. Előtte két-három próbatáncot is tartottak, mind a PMF 321. kisebb (10-12 éves), mind a nagyobb (14-15 éves) bandának. A rendezés a már majdnem legénysorba került legénykék feladata volt. Itt gyakran a szülők is jelen voltak, figyelemmel kísérve a gyermekek táncbeli előrehaladását. A felemelés (beavatás) előtt legénykék nem járhattak a felnőtt fiatalok kocsmai táncmulatságába, de a fonótáncban ideig-óráig megtűrték őket, ami alkalmat adott a tánctanulásra, s a megtanult táncok gyakorlására. Érdekes módon, Dejtáron a 16-18 éves legényt addig nem emelték föl, tehát nem járhatott mulatságba, amíg a bátyja (ha volt) meg nem nősült. Addig mindig a gyerektáncra kellett járnia. A század elején a gyerektáncban még a helybeli dudás muzsikált (PESOVÁR E. Dejtár, 1952). A felnőtt fiatalok táncéletének leggyakoribb alkalmai a tavasztól őszig tartó kocsmai mulatságok és a téli fonok voltak. A mulatság rendezése, az engedély megszerzése, a zenészfogadás és a lebonyolítás a legények, s a közülük kiválasztott egy vagy két legénybíró feladata volt. A fonókat az azonos korcsoporthoz tartozó lányok és asszonyok szervezték. A heti, kéthetenkénti gyakorisággal rendezett mulatságok mellett, a táncalkalmak éves ciklusának különlegesen ünnepélyes periódusait jelentette a farsang, a búcsú és a lakodalom. A farsangi ivó a farsangzáró háromnapos mulatozás általános elnevezése e vidéken. A