Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET: TELEPÜLÉS ÉPÍTKEZÉS Zólyomi József

20. Faluközpont haranglábbal. Homokterenye, 19. század közepe. BALOGH S. 1969: 13. kép alapján mellett, sorban elhelyezett lakóházak már zárt utcaképet alkottak, amelyet az 1860-as években készült tagosítási térképek rögzítenek. Voltak azonban olyan falvak, ahol a belterület vizenyős talaja vagy a közeli folyó ártere miatt, összefüggő zárt utcakép nem alakulhatott ki. Őrhalom keleti szélén az Ipoly folyó mélyen benyúló ártere miatt, csak a szemmel alig láthatóan kiemelkedő részekre építkezhettek, ami halmazos jellegű falurész kialakulását eredményezte. Az alig néhány ház elhelyezésére alkalmas ármentes szigeteken ma is lakóépületek állnak. A belterület ingoványos talaja a középkori faluszerkezetet őrizte meg Herencsény községben. A földbirtokosom által benépesített falurészek a mocsaras területek miatt nem tudtak összeépülni. Különállásukat - valószínű még a középkorban kialakult - nevük napjainkban is őrzi: Vajdafalu, Gándorfalva, Váras, Nemesszög, Herencsény. A felsorolt településrészek nevei - Herencsény kivételével - soha nem jelöltek önálló falut, mindig a község belterületéhez tartoztak. A Cserhát, a Karancs hegység lankás dombjainak völgyében, a Börzsöny, a Mátra alján, az Ipoly és a Zagyva folyók mentén megtelepült községekre az úgynevezett útmenti falutípus tekinthető általánosnak. A beltelkek az út két oldalán, soros beépítésben, az útra merőlegesen helyezkedtek el. A hegyvidékre jellemző útmenti települések közé sorolható Hollókő, Nagylóc, Kazár, Terény, Szügy, Mátraszőllős, Hasznos, Nézsa stb. Gyakran a falun átvezető patak két partján épültek fel lakóházaik, pl. Csitár, Becske, Diósjenő, Csesztve. Az orsószerűen kiszélesedő egyutcás, útféli településként tartjuk számon Őrhalom, Rimoc, Sámsonháza, Dejtár, Patvarc községeket. Az újabb keresztutcás települések száma is jelentős: Etes, Szendehely, Berkenye, Karancskeszi, Ipolytarnóc stb.