Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

392. Házioltár a tisztaszoba sarkában. A sublóton sasvári Piéta valamint porcelán szentkúti Mária-szobor. Körülöttük családi fényképek. Nógrád, 1957. Hofer Tamás felvétele, NMF 130117. hogy az ajtó melletti falra szenteltviztartót helyeztek. Ez a továbbiakkal együtt a tisztaszoba kiemelt szakralitását jelezte a lakóházon belül, hiszen rendre nem a bejárati vagy más ajtóhoz tették a szenteltvíztartót, hanem a tisztaszoba belső falára, ahová így az ember, mint „a ház templomába" lépett be. Ezt a hatást keltette továbbá a házioltárnak a sublótra, máshol falra helyezése: még a szentsarok mintájára a sarokba vagy már a két ablak közé. Az oltáriszentség templomi jelenlétét jelző örökmécsesnek is megtaláltuk tisztaszobabeli mását Patakon és Terényben, sőt az úrmutatóba helyezett szentostya utánzatát is (Karancslapujtő, Herencsény). Az olajnyomatok, korábban üvegképek esetleg hímzett fali szentképek oltárképi utánzat jellegét is feltételezhetjük. A templomhoz hasonlóan a természetfölötti valóság túláradó kegyelmeiből való részesülés vágya tükröződött abban a szokásban, hogy egyrészt előszeretettel igyekeztek kegyképek másolatait otthonra beszerezni, másrészt a házbelső vallásos tárgyai közül amit lehetett, búcsújáróhelyeken vásároltak, s ott meg is áldatták azokat. Többfelé az ünnepi asztalterítő és áttételesebben a vetett ágy a templomi oltár-