Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

gasabb, Jézus Krisztus testéhez közeli részén. Ezek révén Jézus, mint a világ világossága, illetve mint az önmagát föláldozó szeretet jelenik meg. E jelentést Zsuny-puszta fakeresztjén nagyméretű, vaslemezből formált szív, Ságújfalu egyik feszületén az ábrákat elválasztó sávra ismétlődően faragott szívek hordozzák. A motívumok sorában mintegy szertartásos jelentőséggel láthatók a kínszenvedés eszközei és színhelye: létra, dárda és szivacs, ostor és kéz vagy kesztyű, töviskorona, harapófogó, kalapács, a három szög, a Péter árulását jelző kakas, Júdás 30 ezüst pénze, valamint a Getsemáné-kert és a Cedron patak. Gyakran látható Mária hét tőrrel a szívében. Ádám koponyája mutatja, hogy Krisztus feszülete a nyomatékosító, a Megváltás művét értelmező hagyomány szerint a vétkezett első emberpár sírhelyén állott, sőt anyaga a paradicsomi almafából való. Diósjenő 1891-ben készült feszületén - a korstílusnak megfelelően virágcserépbe ültetett fára kúszó - incselkedő kígyó jelzi ezt. Egy-egy ilyen feszület tehát a jeruzsálemi Golgota s időről időre a Megváltás eseményeinek szertartásszerű, az akkori történésekkel azonosító megjelenítése. Kozmikus jelentőségét hangsúlyozza rendre a kereszt ellentétes oldalaiba faragott, többször arcos nap és hold. Maconka fafeszületén az archaikus népi imádságok további jellemző képe: két angyal tart kelyhet Krisztus vérének felfogására. E feszületet jégverés miatt állították 1877-ben, és a község a csapás évnapján (jún. 13.) minden esztendőben fogadott ünnepet tart. Az említett középkori egyházi kötődések, képi világ mellett ezek az emlékek a parasztság hitéletében a ferences rend jelenlétére is emlékeztetnek, a kálváriáknál és a templomi famennyezeteknél említett összefüggés szerint. Itt is általános vonás a passió részletező hangsúlyozása és kozmikus keretbe foglalása, akárcsak Nádújfalu templomának kazettás mennyezetén. Jellemző módon még Szécsényfelfalu 19. század végi kőfeszületén is ábrázolták Krisztus kínszenvedésének eszközeit, a talapzati terméskőtömb domború megfaragásával. Fában gazdag területünkön nyilván szintén korábbi fakeresztállítás képviselte hagyományra emlékeztet több helyen a kőkeresztbe faragott Ádámkoponya, és a fájdalmas Mária alakja, kinek a szívét általjáró tőrét is megjelenítették vasból Csitár 1803-as határbeli kőfeszületénél. Dorogháza temetői kőfeszületének tövébe a fafeszületekről ugyancsak ismert, ősbűnre vezető kígyó alakját faragták ki. A palócföldi fakeresztek régiesebb, 5-7 méter magas típusánál az oszlopforma dominál, és csak fölső csúcsa képez latin kereszt alakot. Ez láthatóan is már mennybéli magasságba esik, amint azt a kereszt fölső száraira faragott csillagok szemléltetik Érsekvadkerttől Maconkáig, s az e típushoz kapcsolódó, szinte aránytalanul kisméretű korpusz ugyancsak a megváltó Jézus kozmikus magasságbeli perspektíváját kelti. Diósjenő csak alsó keresztszárra faragott csillaga Krisztust még mintegy a mennyország égbolt fölötti másvilágába helyezi. Mindeközben Jézus is az örök Nappá minősül. Másfelől viszont a keresztfába faragott nap azonosul oltáriszentségként Krisztussal, amint azt a holddal átellenben megformált sugárzó napkorongba vésett IHS rövidítés ma már egyre rosszabb állapotban, de még mindig mutatja Ságújfalu