Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

374. Öltöztetős és hordozható Mária-szobor Nógrádmegyerből. Színesen festett fa, eredetileg koronával, jogarral és országalmával. Alján csapolt talapzat, kétoldalt hosszanti áttöréssel a hordozható rudak számára. Korábban menyasszonyi ruhába öltöztették, nagyböjt idején pedig feketébe. A hagyomány szerint eladósorban elhunyt lányát gyászoló anya csináltatta a templomba. 1993-ban a plébánia padlásáról került a múzeumba. Restaurálás előtti állapot. PM 99.9.1.1-4. Limbacher Gábor felvétele lesebb, lábazati párkányos változatát láthatjuk Szécsény és Pásztó határán a 18. századból, valódi oszlop vékonysággal Magyarnándor Kelecsény felőli végén a 19. század második feléből, és Pintér leírásának legklasszikusabb példáját Mátraverebélynek Szentkút felé eső határában, egy térképvázlat tanúsága szerint legalább a 18. századból. Népi elnevezése kőlyány. A néphit szerint az oszlop helyén egy leány kővé vált, mert apjának hamisan fogadkozott. E határbeli kis-kápolna emberalakkal kapcsolatba hozott szakrális határjel voltában esetleg összefüggésbe hozható az úgynevezett kún- és jászképekkel (v.o. VISKI K. 1934:347). A mai - döntően a múlt század második felétől épült - Nógrád megyei kápolnáknak szintén jellegzetessége, hogy többségük egyszerű kép- vagy szobortartó oszlop, fehérre meszelve és kis belső terükbe nem lehet bemenni. Összefügghet ez területünk szerény gazdasági lehetőségeivel, elsősorban azonban kultikus rendelte-