Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

Uj kápolna^ 369. Érsekvadkerti kálvária épü- szószék találhatók itt. 1902-ben a nagylóci hívek is létrehozták 14 ál­letegyüttese 1910 körüli ké- lomásból álló kálváriájukat. 1911-ben a nógrádszakáli kastélyhegyen pes levelezőlapon nagyszabású kálváriaépítés valósult meg. A helyi hagyomány szerint a földjében kincset talált Tóth Antal szentföldi élményei hatására fogott az építésbe, ahogy az Európa első kálvária-létesítéseinél is indítékul szolgált. A faragott stációképek és kálváriaszobrok tiroli mesterek al­kotásai. Megemlítjük Dejtár templom körüli, Drégelypalánk és Salgó­tarján hegyi kálváriáit, melyek századunk első évtizedeiben készültek. Még újabb Szécsényfelfalu templom körüli keresztútja, amely sajátos módon a szervitáknál - Mária hét fájdalmával összefüggésben - kiala­kult hét állomást tartalmazza. (A kékkői 1896; Kékkő 1934; CHOBOT F. 1915:1; DERCSÉNYI D. 1954; SZILÁGYI I. 1980:8-19; SZÁNTÓ K. 1987-1988:11.563-564) Búcsújáróhelyek Ősi népi tapasztalás, hogy az istenség egyes meghatározott helyeken különösen szívesen nyilatkozik meg, és a kultusz itt kiváltképp kedves neki. Ezért a település világához vélhetően már sok évszázada is hozzá­tartozott a kegyhely, ami azonos lehetett a község templomával. Mint említettük, megközelítése gyakorta kisebb zarándoklatszámba ment. Például Cserhátsurány ma is álló magaslati gótikus temploma és Szarvasgede nagyobb mértékben átalakított egyháza pápai búcsúkivált­sággal rendelkezett a 14. században. Több esetben a kálváriák is zarán­dokhelynek számítottak (Kékkő, Nógrádszakái, Érsekvadkert). Ezzel

Next

/
Oldalképek
Tartalom