Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

alakú, kis hajlásszöggel. Barokk jellegű. Ugyanilyen szerkezetű és stí­lusú az 1948-ban lebontott homokterenyei harangtorony, mely mint­egy méteres kőalapra épült és a ceredi fatorony, nyúlánkabb formá­ban. Utóbbi 13 méter magasságú. Földszinti tornácát szépen faragott mellvéd deszkák övezik. Országosan is kiemelkedő jelentőségű faépí­tészeti emlék. A fa harangtornyok egyszerűbb kialakítású, késői példá­ja található Cserhátszentiván evangélikus templomocskája előtt, felte­hetően a múlt század közepéről. Korábbi két harangja közül az újab­bat 1863-ban öntötték. Korabeli művészeti stílusjegyeket nem alkalma­zó, négyzet alapú tölgygerendavázas építmény fenyődeszkázatú oldal­falakkal, bádog tetővel. Itt említjük meg a Szuhahutáról, Heren­csényből ismert egyoszlopos, a pusztaberki kétágasos, egyházasgergi és karancs-hegyi négy oszlopos haranglábakat, melyek szinte elemi egyszerűséggel készültek a 19-20. században. Sokfelé épültek kőből való harangtornyok, mint Lucfalva, Kisbárkány 18. századi barokk, Kisecset 19. századi klasszicista vagy Szuha korábbi, de művészeti korstílusokhoz nem igazodó, egyszerű kis földszintes haranglába. Kálvária A szabadtéri szakrális építmények létesítésének célja az élet mind teljesebb megszentelése, valamint az Isten teremtette világ és az azt megújító Jézus megváltási helyszíneinek mikrokozmikus méretű, tele­pülésbeli megjelenítése. Ilymódon lép ki a templom zártságából Krisz­tus kínszenvedésének és kereszthalálának megünneplése is, és a szent­földi zarándoklatok hatására a középkor kései századaitól megjelennek az „átültetett Jeruzsálemek" azaz kálváriák, jórészt a települések profá­nabb teréből kiemelkedő magaslatokon. A Megváltó kínszenvedésének tiszteletét kolduló rendek, megyénkben a ferencesek terjesztették el. A mai egységesült, 14 stációs keresztút a 16. században jelent meg, és a ferencrendiek buzgólkodása folytán lett általánossá. Nógrád megyé­ben a legrégibb ismert, országos viszonylatban is korai barokk emléket a Balassák emelték kékkői birtokukon vélhetően a 17. században, majd Balassa Antal és a hívek adakozása újíttatta meg, bővítette ki ke­resztúti állomásokkal, fájdalmas Mária-kápolnával, végül a hegyi nagy kereszttel, az 1850-60-as években. Mátraverebély-Szentkúton 1750 tá­ján létesült kálvária (DERCSÉNYI D. 1954:264. kép). Ekkor a búcsú­sokat már a kegyhely szélén mindkét irányból Krisztus szenvedésének eszközeivel ellátott, mintegy 4 méter magas útmenti fakereszt fogadta. Az egykori ábrázoláson a kálvária-domb kápolnáját körülvevő kerítés külső oldalában és a belső kápolnában helyezték el a keresztút egyes állomásait. Eredetileg még a 18. században, 1791-ben épült Buják kál­váriája is, János (Ioannis) Gábor fogadalmából. Nézsán 1825-ben a birtokos Szentiványiné építtette klasszicista Szent Anna-kápolna - mi­ként Bujákon - kálvária-jelenettel kapcsolódik egybe, amit a centrális

Next

/
Oldalképek
Tartalom