Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

alakú, kis hajlásszöggel. Barokk jellegű. Ugyanilyen szerkezetű és stílusú az 1948-ban lebontott homokterenyei harangtorony, mely mintegy méteres kőalapra épült és a ceredi fatorony, nyúlánkabb formában. Utóbbi 13 méter magasságú. Földszinti tornácát szépen faragott mellvéd deszkák övezik. Országosan is kiemelkedő jelentőségű faépítészeti emlék. A fa harangtornyok egyszerűbb kialakítású, késői példája található Cserhátszentiván evangélikus templomocskája előtt, feltehetően a múlt század közepéről. Korábbi két harangja közül az újabbat 1863-ban öntötték. Korabeli művészeti stílusjegyeket nem alkalmazó, négyzet alapú tölgygerendavázas építmény fenyődeszkázatú oldalfalakkal, bádog tetővel. Itt említjük meg a Szuhahutáról, Herencsényből ismert egyoszlopos, a pusztaberki kétágasos, egyházasgergi és karancs-hegyi négy oszlopos haranglábakat, melyek szinte elemi egyszerűséggel készültek a 19-20. században. Sokfelé épültek kőből való harangtornyok, mint Lucfalva, Kisbárkány 18. századi barokk, Kisecset 19. századi klasszicista vagy Szuha korábbi, de művészeti korstílusokhoz nem igazodó, egyszerű kis földszintes haranglába. Kálvária A szabadtéri szakrális építmények létesítésének célja az élet mind teljesebb megszentelése, valamint az Isten teremtette világ és az azt megújító Jézus megváltási helyszíneinek mikrokozmikus méretű, településbeli megjelenítése. Ilymódon lép ki a templom zártságából Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának megünneplése is, és a szentföldi zarándoklatok hatására a középkor kései századaitól megjelennek az „átültetett Jeruzsálemek" azaz kálváriák, jórészt a települések profánabb teréből kiemelkedő magaslatokon. A Megváltó kínszenvedésének tiszteletét kolduló rendek, megyénkben a ferencesek terjesztették el. A mai egységesült, 14 stációs keresztút a 16. században jelent meg, és a ferencrendiek buzgólkodása folytán lett általánossá. Nógrád megyében a legrégibb ismert, országos viszonylatban is korai barokk emléket a Balassák emelték kékkői birtokukon vélhetően a 17. században, majd Balassa Antal és a hívek adakozása újíttatta meg, bővítette ki keresztúti állomásokkal, fájdalmas Mária-kápolnával, végül a hegyi nagy kereszttel, az 1850-60-as években. Mátraverebély-Szentkúton 1750 táján létesült kálvária (DERCSÉNYI D. 1954:264. kép). Ekkor a búcsúsokat már a kegyhely szélén mindkét irányból Krisztus szenvedésének eszközeivel ellátott, mintegy 4 méter magas útmenti fakereszt fogadta. Az egykori ábrázoláson a kálvária-domb kápolnáját körülvevő kerítés külső oldalában és a belső kápolnában helyezték el a keresztút egyes állomásait. Eredetileg még a 18. században, 1791-ben épült Buják kálváriája is, János (Ioannis) Gábor fogadalmából. Nézsán 1825-ben a birtokos Szentiványiné építtette klasszicista Szent Anna-kápolna - miként Bujákon - kálvária-jelenettel kapcsolódik egybe, amit a centrális