Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

253. Gyolcsból készült vőlegénying eleje. Az ingmell díszítése fehér és piros szabadrajzú hímzés, a mellfolt feliratát piros keresztöltéssel varrták ki. Diósjenő, 1918. PM 67.4.16. akkor sem tartotta számon, előképeik valószínűleg gyári textíliák, főleg selyem- és kartonkendők beszőtt vagy nyomott mintázásában keresendők (GRYNAEUSNÉ PAPP E. 1972). A szélhímzések, hullámindás folyóminták mellett jellegzetesek a féloldalra hajló tengelyű, aszimmetriájukban is harmonikus egyensúlyt tartó virágcsokraik. A díszítés az adott textília szerkezetéhez igazodott. A kendőféléken sarkos elrendezésű, a széleken lehet ívesen csipkézett lyukhímzés vagy az anyag széles visszahajtása fölött subrikált sor (zsubriká). Nem ritka a sarokmintába belekomponált évszám. A nők kötényén körben és ingvállaik ujjfodrán slingelt szélhímzés fut; nagy folthatást adó, pókozással gazdagított hím került az újmenyecskék fehér tarajos főkötőjére. A forties női ingek gomblyukpántján egymás fölött következő, laposhímzésű