Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

245. Ing eleje szálszámolásos fehérhímzéssel. Kalocsai László számára készült Cserhátsurányban 1918-ban. PM 69.6.1. lyukak helyét szoros öltésekkel körbevarrták, majd az így széthúzott anyagszálak közét orsó hegyével tágították nagyobbra. A hímzéshez használt szövőpamutot az első világháborút követően szorította ki a hímzőfonal, s a 30-as években szívesen varrtak vékony horgolócérnával is. A fehérvarrás - ahogy itt nevezték - a legrangosabb hímzésfajtának számított. Mivel fokozott hozzáértést, gondosságot igényelt, specialistával csináltatták, már akik megtehették. Ipolyvecén, ahol még az 1940-es években is készültek ilyen ingek, két híresebb varrói emlegettek: „Kacsiba Margit sitnyik (városi építkezéseken időszakosan dolgozó segédmunkás) vót, amíg bírta, mikor beteg lett, akkortól varrt... Bába Terának (Koczka Jánosné) a háborúba ottveszett az ura.