Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

237. Lepedő részlete. Fő díszítménye vagdalásos és szálszámolásos laposöltéssel varrott, a visszaszegés mentén subrika. A vászon, a hímzőfonál, a vert csipke alapanyaga egyaránt kender. Egyházasdengeleg, 19. század második fele. PM 86.7.1. •ül, i i " V 1 • • >àït {ifft lepedőkön gyakori a subrikolás, nincs egyetlen olyan hímzett tárgytípus sem megyénkben, amelynek ne lenne így díszített változata. Mindez amellett szól, hogy a szálvonásos-átcsavarásos fehérhímzés nagy múltú a nógrádi tájakon. A korai példányok mintázásához ugyanolyan kender- vagy pamutfonalat használtak, mint amiből a lepedő anyagát szőtték, hozzávetőlegesen a 20. század elejétől terjedt el a hímzőpamut. Kenderfonallal varrták ki azokat a lepedőket is, amelyeknek díszítésében a vagdalásos hímzésnek jutott meghatározó szerep. A megye különböző pontjain felbukkanó, 19. századi így díszített példányok alapján számolnunk kell a vagdalásos hímzéseknek egy korai rétegével. Ugyanis ellentétben a subrikolás folyamatos - bár többnyire csökkenő jelentőségű - továbbélésével, a vagdalásos technika a 19-20. század fordulóján divatjamúlttá lett, metéléses megnevezése is mindinkább feledésbe merült (FÉL E. 1938b:247). A népművészeti emlékek egyik lehetséges későbbi „sorsára" is rávilágítandó idézünk az 1950-es években kutató etnográfus jegyzeteiből: „Azelőtt régen volt a metéléses lepedő, amiket az öreg Mailáth grófné vett meg, szedte össze a faluban. Térítőnek... Talán már senkinek sincs" (FÜLÖP K. Nógrádmarcal, 1950). A lepedők subrikolt és vagdalásos díszítéséhez társulhatott egyéb, szálszámoláson alapuló, nagyobbrészt laposöltéssel varrott mintázás. Valamennyi eddig érintett fehérhímzés mintakincse mértanias megformálású. M m " -Ä* £4; ,£ V — *•# têt* '' ' h* '

w >: '* foi- •'• t

~ i » Vi 0