Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

227. Törülköző (részlet). Kevés zöld és kék gyapjúszállal kevert, piros szedettes mintázásának alsó sávja keresztszemes hímzés alapján készült, középső díszítményét számsor képezi. Őrhalom, 1920 körül. PM 50.153.1. nagyobb, ott tömör, itt laza összhatású díszítmény képezve. Érsekvadkerten pedig a nagyobb közzel beszőtt, sűrű mintázatú sávok számát növelték az abrosz, lepedő végeiben. Viseletdarabok közül szőttesként a kötény érdemel figyelmet. Az aljához közel futó, egyszerű mintával díszített, keskeny vászonkötény jelenti az alaptípust, amelynek utóbb helyi divat szerint különböző változatai alakulhattak ki (Regufy A. 1975:27, 115; PÁPAI K. 1891:235). Rimóc körzetében szélességüktől függő számban szaporították a szedettes mintasorokat a szakácska alsó szélétől indítva (DAJASZÁSZYNÉ DIETZ V.MAN G A J. 1954:9; FLÓRIÁN M. 1966:52-53). A somoskői gangák aljához, vendégrojt közbeiktatásával toldották hozzá a sűrű mintázatú, ripszbe szőtt vászoncsíkokat, akár hármat is egymás fölé. A Zagyva völgyében ugyancsak külön volt megszőve a széles mintázott csík, amit itt betétként, csipkével keretezve, kevéssel a kötény középvonala alatt toldottak be keresztben (GÖNYEY S. 1938:147; DAJASZÁSZYNÉ DIETZ V.MANGA J. 1954:18). Az őrhalmiak Gyöngyösbokréta szereplések révén országszerte híressé lett szakácskainak utóbb már szinte egész felületét szövött mintázás borította.