Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Parasztviselet Flórián Mária

125. Szécsény környéki palóc népviseletek. Az 1900-ban megjelent Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és képben XVIII. kötetének képtáblája hogy - a közeli ipari munkalehetőségek ellenére - férfiak, nők egyaránt a falu földműves hagyományaihoz közelebb álló summásságot választották keresetük kiegészítésére. Az ilyen falvakban még sokáig fennmaradt a parasztos, Farkas Pál statisztikájában csizmásnak jellemzett, „régi módis" viselet. De milyen volt a 19-20. század fordulóján Nógrád megyében a „régi módis" viselet? A kérdésre a 19. század második feléből, végéről a már említett monográfiákon kívül - többek között Pápai Károly, Pintér Sándor, Findura Imre, Nyáry Albert, Istvánffy Gyula egy-egy közlése ad választ. A 20. század első feléből származó, már tudatosan etnográfiai szempontokkal készült tájékoztatások írói - így Herkely Károly, Palotay Gertrúd, Gönyey Sándor, Fél Edit és Manga János még találkoztak olyan parasztférfiakkal, asszonyokkal, akiknek családi emlékezete a 19. század közepéig nyúlt vissza. Volt közöttük olyan etnográfus, aki az 1930-as években részt vett a régi szokásokat, táncokat feltámasztó Gyöngyösbokréta-mozgalomban is, segített rekonstruálni, felújítani, „hitelesíteni" egy-egy falu jószerével már elfeledett népviseletét. A következő viseletkutató generáció pedig körülbelül a 1920. század fordulójáig visszamenőleg gyűjtött adatokat, immár a parasztöltözeteknek az ipar, kereskedelem által lassan átalakított, illetőleg a két világháború között hol mesterségesen újjáélesztett, hol konzervált változatairól és elmúlásukról.