Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)
VISELET - Adatok a megye népviseleti múltjából Zólyomi József
A házivászonból varrt pendely (pendel, pöntöl) a nők ünnepi és hétköznapi öltözetének egyaránt tartozéka volt. Nevét 1730-ban említik először forrásaink, de tudjuk, hogy ez a ruhadarab már a 15. században is ismert volt. A Losonctugáron lakó gazda hűtlenséggel vádolt felesége azt mondta férjének szomszédasszonyáról: „lám meg mondám, hogy meg mossa a nyelvével a pendelemet". A nők ruhatárában a 18. században általában 3-4 pendelyt találtak az összeírok. A pendelyre felvett szoknyát anyaga, minősége szerint több névvel jelölték a 18. században: rása, fél rása, mazolány szoknya. A három névvel megkülönböztetett szoknyák közös sajátossága, hogy mindegyikének anyaga gyönge minőségű posztó. A legkedveltebb a zöld, a kék és a vörös színű posztóból varrt szoknya volt. A rása és a mazolány szoknya közül az előbbi volt az értékesebb. Egy csesztvei gazda felesége 1726-ban hat forintért vásárolt magának egy új rása szoknyát. A losonci szabók 1739. évi árszabása szerint a fél rása szok- 122. Házaspár. Ősagárd, nyáért 2,30 forintot, a mazolányért 1,50 forintot kértek. Az olcsó 19. század közepe, mazolány szoknyák vállal készültek: „mazolány szoknya vállastul". Közli GARÁDY 1854:37.